Lemez

Erdő szélén

Žagar: Woods, Spirits & Sorcery

  • - minek -
  • 2019. június 23.

Zene

Ráérősen, de alapos munkával készülnek Zságer Balázs és aktuális zenésztársai, vagyis a Žagar kollektíva lemezei.

Legutóbbi „rendes” stúdióalbumuk, a Light Leaks 2013-ban jelent meg, azóta inkább alkalmazott zenével jelentkezett az e téren is igen aktív társulat, így jött ki 2015-ben Az éjszakám a nappalod című magyar filmhez írt soundtrack. A hosszú hiátus előnye, hogy sokkal több idő jut kidolgozni egy új, az addigiaktól alaposan eltérő zenei világot, koncepciót, ami jelen esetben zömmel jóleső meglepetést okoz a befogadónak. Persze volt időnk felkészülni, az irányváltást sejteni engedték a fokozatos tagcserék (legutóbb Ligeti György gitáros-énekes távozott tavaly), melyek nyomán a zenekar gyakorlatilag trió formációra apadt (a billentyűs-zeneszerző-énekes Zságeren kívül Zságer-Varga Ákos basszusgitáros és Lázár Tibor dobos számít beltagnak). Ezúttal azonban fontos szerephez jutnak olyan vendégzenészek, akik sokszor (pláne Žagarék praxisában) egészen egzotikus hangzásokat szólaltatnak meg. Hallható itt djembe és darbuka nevezetű ütőhangszer, ney (perzsa fafúvós), balafon (afrikai xilofon) vagy éppen szitár, amin – az Anata Wa Wata­shi című, merészen eklektikus számban – az indiai zenében igencsak járatos Tóth Szabolcs játszik remek futamokat. Mindez egyáltalán nem válik el a zene szövetétől, hanem harmonikusan belesimul.

A Woods, Spirits & Sorcery pont azt hozza, amit ígér: némi spiritualitással feltöltött, sok tekintetben organikus, más vonatkozásokban meg éppen hogy vonzóan szintetikus, az érzékekre ható tribál-elektronikus zenei varázslatot, ami az album nagyobb részén működik is. Már a látszólag lassan kibontakozó Lost Tribes című nyitószámban is finoman fonódnak össze a billentyűs és az egzotikus húros hangszerek melódiái, valamint Carmen Estevez énekesnő erősen effektezett hangja, hogy három és fél perc után végül beinduljon egy törzsi ritmusokra optimalizált, veretős elektronikus tánczene az erre az alkalomra való effektekkel szétküldve. Mindvégig az album erőssége marad, hogy nem tudhatjuk, hova fut ki egy-egy magában is kecsegtető felütés, a zenei váltások folyamatos izgalomban tartanak. Fatima Gozlan neyjátéka, a bugyborgó elektronika és a hangsúlyos dobok adják a tört ütemű, középlassú Ghost Orchid gerincét, a dubos-akusztikus gitáros Mushrooms Are Singing direkt pszichedéliáját pedig a balafon és Barabás Lőrinc trombitajátéka oldja fel. Még egy szinte zavarba ejtően ütemtelen, üdítően kísérleti/ambient darabot is bevállalnak (Forest Fairy), elvégre a sebesség nem minden, az átmeneti pihenőt pedig bőségesen kompenzálják a gyorsabb sodrású, egyenesen táncra hívó momentumok.

Théque Records, 2019

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.