Koncert

Diszkópapa

Giorgio Moroder zeneszerző, lemezlovas, énekes, producer

Zene

Azt túlzás kijelenteni, hogy Giorgio Moroder egymaga találta fel a diszkót, de az biztos, hogy oroszlánrészt vállalt a műfaj megteremtésében.

Az immáron 79 éves dél-tiroli bajuszkirály ráadásul még három Oscar-díjjal is büszkélkedik, szóval a jelentőségét még azok is el szokták ismerni, akik szinte kizárólag a húros hangszerekre esküsznek. A korábban inkább csak háttéremberként dolgozó producer/dalszerzőnek idős korára elkezdett hiányozni a kontakt a közönséggel, ezért pár éve elkezdett dj-zni, most pedig már komplett zenekarral járja a világot: vele van négy énekes, egy gitáros, egy dobos, egy billentyűs, egy basszusgitáros, egy perkás és egy komplett vonósnégyes.

Viszont máris adódik egy negatívum, még azelőtt, hogy elkezdődik a buli: az eleve félárbócos Papp László Budapest Sportarénában is csak lézengenek az emberek, és ilyenkor mindig felmerül az az igény, hogy de jó lenne egy olyan helyszín, amely kapacitásban az Aréna és az Akvárium között helyezkedik el. Mindez, mondjuk, nem nagyon zavarja Moroderéket – ők úgy játszanak, mintha a telt házas Wembley lenne a helyszín. A nyitány a vicces Looky Looky, aztán jön egy hármas Donna Summer-blokk, amelyet csak a Végtelen történet borzalmas betétdala szakít meg. Az énekesek profin teszik a dolgukat, és csak két alkalommal vonulnak a háttérbe: a Cat People-t Moroder meghagyja Bowie eredeti hangjával, a MacArthur Parkot meg Donna Summer eredeti énekével halljuk. Természetesen nagy sikert aratnak a filmzenés slágerek: megelevenedik az Éjféli expressz, a Flashdance és a Top Gun. A végig vicces műsor csúcspontjai közé a már említett Cat People-t, a Daft Punkkal közösen jegyzett Giorgio By Morodert és az I Feel Love-ot lehet sorolni; utóbbiban Moroder a zenésztársain keresztül sávokra lebontva bemutatja, hogyan készítette ő a slágereket negyven évvel ezelőtt. A zárás a Blondie-val közös Call Me, ezután egy kedves öregúr, valamint 3 ezer néző láthatóan elégedetten távozik a túl nagynak bizonyuló objektumból.

Papp László Budapest Sportaréna, május 15.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.