mi a kotta?

„Eredménytelen matatás”

  • mi a kotta
  • 2020. november 5.

Zene

„Kevéssel a Puritánok motívumának belépése előtt egy húr elszakadt. A hangoló azonnal megjelent, hogy eltávolítsa, de nem járt sikerrel. Mivel a húr egyébként semmi mást nem zavart a zongorában, folytattam a játékot, csakhogy a hangoló közben nem hagyta abba a teljesen eredménytelen matatást a húrral. Két vagy három alkalommal is szóltam neki, hogy menjen, hagyja úgy. A derék hangoló ezt nem hallotta meg, így elvesztettem a türelmemet, és zongorázás közben erősen rácsaptam a kezére. A csattanás az egész teremben hallható volt. A közönség néhány rosszindulatú tagja szerette volna, ha abbamarad a taps, ami a téma megjelenésekor tört ki. A hallgatóság két táborra oszlott, a hangoló visszatért a kulisszákhoz. Ennek tudatában felkeltem, szembefordultam a közönséggel, és megkértem a hangolót, hogy vigye el a zongorát, s hozassa a másikat, amely ott állt készenlétben. Ez két percen belül meg is történt. Ennyi idő elég volt ahhoz, hogy elfeledtesse a rossz érzést, amit a csattanás okozott…”

1839-ben, Liszt Ferenc egyik trieszti fellépésén alakult ily mozgalmasan az este, s a főszereplő beszámolójából rögvest kitetszik, mi minden lenne elképzelhetetlen a világ koncerttermeiben ma, 181 esztendő múltán. Veszekedés a pódiumon, két táborra szakadt közönség, egy új téma megtapsolása… Mára jószerint egyetlen kérdés dönt a hangversenyek obligát szolid vagy zajos sikeréről: megtartják-e az adott koncertet? Igaz, az idén ez a kérdés valósággal az elevenünkbe vágó, s így abban sem lehetünk kétely nélkül bizonyosak, hogy Liszt Esz-dúr és A-dúr zongoraversenye vajha felhangzik-e a Concerto Budapest programjain, méghozzá a kiváló Borisz Berezovszkij szólójával (Zeneakadémia, november 8. és 9., fél nyolc)? Bizakodjunk, ahogyan hő reménység él bennünk azzal kapcsolatban is, hogy sor kerül majd jövő csütörtökön Várdai István és Víkingur Ólafsson (képünkön) közös kamaraestjére is, amelyen Debussy, Beethoven, Janáček és Brahms művei sorjáznának elénk (Nemzeti Hangversenyterem, november 12., fél nyolc).

Valamelyest magabiztosabban ajánlhatjuk az elkövetkező napokra azokat a koncerteket, amelyeken hazai nagyság zongorázása várható. Ilyen lesz például Bogányi Gergely tavaszról elhalasztott szólóestje, amelynek programját Bartók, Debussy és Chopin darabjai alkotják: az Allegro barbarótól a Boldog szigeten át mazurkákig és keringőkig (Zene­akadémia, november 10., fél nyolc). S éppígy bizakodással várhatjuk a MÁV Szimfonikus Zenekar egynemű Beethoven-koncertjét is, amelynek középső száma a G-dúr zongoraverseny lesz – a nagy Ránki Dezső szólójával (Zeneakadémia, november 12., fél nyolc).

Végül ajánljunk még két koncertet fiatal magyar karmesterek vezényletével, a közeli jövőt kémlelve. A vasutaszenekar vasárnapi matinéját, amely a félelem és a meglepetés témakörében kínál majd könnyen megkedvelhető muzsikákat, Dobszay Péter fogja dirigálni (Fesztivál Színház, november 8., tizenegy óra). A Szolnoki Szimfonikus Zenekar dús Beethoven-programjának karmestere pedig a 25 esztendős Rajna Martin lesz (Zeneakadémia, november 11., fél nyolc). Már persze csak akkor, ha itt és egyebütt az események nem teszik haszontalan és eredménytelen matatássá jelen ajánlónkat.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.