Koncert

Szimfonikusan és szenvedélyesen

Oláh Kálmán: Modern Renaissance

Zene

A zongorista márciusban lett 50 éves, mostani szerzői estjét a CAFe Budapest fesztivál egyik fő jazzeseményeként hirdette, így akár szülinapi gálának is lehet tekinteni.

Az ünnepelt ajándéknak foghatta fel, hogy a jazz csúcsairól érkezett John Patitucci (Chick Corea, Wayne Shorter és mások kedvenc bőgőse) volt a sztárvendég, és azért is hálás lehetett, hogy az Óbudai Danubia Zenekarral – Kovács László vezényletével – szimfonikus kíséretben adta elő három szvitjét. Mindezt a tőle megszokott igényességgel és stílusban, ami a tartózkodóan modern szimfonikus jazz kategóriába jobban illik, mint a nehezen megfogható crossoverbe. Oláh zongoristaként Liszt-díjas, szerzőként Erkel-díjas, az eddigi legnagyobb sikere pedig az, hogy versenyt nyert Amerikában az Always című számával. Akkor Patitucci játszott az állandó trióban, most bezárult a kör azzal, hogy Pesten a szerzőnek bőgőzött.

A koncertet egy jazzkvartettre és a szimfóniára átdolgozott korábbi siker, a Polymodal Blues indította, nagyon magasra téve a lécet. A kvartettben a szaxofonos Bacsó Kristóffal és a dobos Balázs Elemérrel nyilvánvaló a teljes összecsiszoltság, Patitucci pedig brillírozott, nem volt két, egymáshoz akár csak távolról hasonlítható szóló improvizációja. A már tekintélyes szerzői oeuvre-re az est egyetlen ősbemutatóján is elhangzottak reminiszcenciák: a Return to Pangea képzete egy korábbi kvartettlemezén felbukkant már, de a darab teljesen új, a 15 éves Müpát köszöntötte vele. Az volt a benyomásom, hogy a koncepciót a jazz+szimfonikus hangzás oly módon inspirálta, hogy a különböző részekből Európa, Amerika és Afrika szintézise kihallható legyen. Az viszont tény, hogy az átvezetések, a két műfaj nehéz egymás utáni megszólalásai mindig izgalmasan, és általában zökkenőmentesen zajlottak. Persze a foghíjasan ültetett közönséget sem itt, sem később nem zavarta a tételszünet, mint ahogy az sem, ha nem állt le a zene. Közbetapsoltak a szólókra, néha a tuttikra is. Oláh az elkülönült zenekontinensek összetolása jegyé­ben kvartettre és szimfóniára eredetien és tisztelettudóan hangszerelt és fűszerezett meg Haydn-témákat. A második részben hangzott el ezen a helyszínen pár év után újra a Passacaglia jazztrióra és zenekarra, de most Patitucci őszinte örömzenélésével. Végül a Borbély Mihállyal és Schreck Ferenccel felálló Oláh Kálmán Szextett játszott még egy órát a szerző kisebbik fiával, a feltörekvő és tehetséges szaxofonossal, ifj. Oláh Kálmánnal kiegészülve. Ugyancsak újonnan és színesen hangszerelt szerzeményeket adtak elő, immár egészen felszabadultan, és az eddigieknél is szenvedélyesebben.

 

Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 28.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.