Az ünnepelt ajándéknak foghatta fel, hogy a jazz csúcsairól érkezett John Patitucci (Chick Corea, Wayne Shorter és mások kedvenc bőgőse) volt a sztárvendég, és azért is hálás lehetett, hogy az Óbudai Danubia Zenekarral – Kovács László vezényletével – szimfonikus kíséretben adta elő három szvitjét. Mindezt a tőle megszokott igényességgel és stílusban, ami a tartózkodóan modern szimfonikus jazz kategóriába jobban illik, mint a nehezen megfogható crossoverbe. Oláh zongoristaként Liszt-díjas, szerzőként Erkel-díjas, az eddigi legnagyobb sikere pedig az, hogy versenyt nyert Amerikában az Always című számával. Akkor Patitucci játszott az állandó trióban, most bezárult a kör azzal, hogy Pesten a szerzőnek bőgőzött.
A koncertet egy jazzkvartettre és a szimfóniára átdolgozott korábbi siker, a Polymodal Blues indította, nagyon magasra téve a lécet. A kvartettben a szaxofonos Bacsó Kristóffal és a dobos Balázs Elemérrel nyilvánvaló a teljes összecsiszoltság, Patitucci pedig brillírozott, nem volt két, egymáshoz akár csak távolról hasonlítható szóló improvizációja. A már tekintélyes szerzői oeuvre-re az est egyetlen ősbemutatóján is elhangzottak reminiszcenciák: a Return to Pangea képzete egy korábbi kvartettlemezén felbukkant már, de a darab teljesen új, a 15 éves Müpát köszöntötte vele. Az volt a benyomásom, hogy a koncepciót a jazz+szimfonikus hangzás oly módon inspirálta, hogy a különböző részekből Európa, Amerika és Afrika szintézise kihallható legyen. Az viszont tény, hogy az átvezetések, a két műfaj nehéz egymás utáni megszólalásai mindig izgalmasan, és általában zökkenőmentesen zajlottak. Persze a foghíjasan ültetett közönséget sem itt, sem később nem zavarta a tételszünet, mint ahogy az sem, ha nem állt le a zene. Közbetapsoltak a szólókra, néha a tuttikra is. Oláh az elkülönült zenekontinensek összetolása jegyében kvartettre és szimfóniára eredetien és tisztelettudóan hangszerelt és fűszerezett meg Haydn-témákat. A második részben hangzott el ezen a helyszínen pár év után újra a Passacaglia jazztrióra és zenekarra, de most Patitucci őszinte örömzenélésével. Végül a Borbély Mihállyal és Schreck Ferenccel felálló Oláh Kálmán Szextett játszott még egy órát a szerző kisebbik fiával, a feltörekvő és tehetséges szaxofonossal, ifj. Oláh Kálmánnal kiegészülve. Ugyancsak újonnan és színesen hangszerelt szerzeményeket adtak elő, immár egészen felszabadultan, és az eddigieknél is szenvedélyesebben.
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 28.
