„A könyvecskének, amelyet a mai napon kezdek el… nagyon bensőséges jelentősége van, naplója lesz mindannak, ami bennünket mint házaspárt közösen érint; vágyaink, reményeink legyenek ide feljegyezve; a kérések könyve is legyen, azoké, amelyeket egymáshoz intézünk, s amelyekre nem elegendőek a szavak; de a közvetítés és a kiengesztelődés könyve is legyen, ha félreértés támadna közöttünk; röviden: legyen igaz jó barátunk, akire mindent rábízhatunk, aki számára szívünk nyitva áll…” 1840 szeptemberében, Clara Wieckkel kötött házasságának napján ezekkel a szavakkal kezdett új naplójába Robert Schumann, miután a szerelmesek végül bírósági úton kerülték meg Clara apjának makacs, sőt ádáz ellenállását. A Clara kezéért folytatott küzdelem idején írta, illetve írta újra Schumann azokat a zongoraműveit, az Arabeszket és a nagyszabású C-dúr fantáziát, melyek Grigorij Szokolov idei budapesti hangversenyének első részét alkotják majd (Nemzeti Hangversenyterem, április 25., fél nyolc). A kiismerhetetlen és megunhatatlan orosz zongoraművész Schumann után ezúttal Chopin-darabokat fog játszani, s persze a tőle megszokott tekintélyes mennyiségű ráadásszámra is okkal számíthatunk.
De amíg ennek a koncertnek a várva várt estéje elérkezik, még leperegnek a Budapesti Tavaszi Fesztivál legutolsó napjai, változatlanul jól megtömött programmal. Pénteken például egynemű Mozart-műsorral érkezik az ezen a téren jószerint legilletékesebb formáció: a Salzburgi Mozarteum Zenekara, mely együttes két szimfónia között két hegedűversenyt kínál számunkra, méghozzá a nagyszerű Baráti Kristóf szólójával (Zeneakadémia, április 22., fél nyolc). Hasonlóan homogén, ámde Liszt-programot játszik másnap ugyanitt a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara: a mester saját, soha be nem következő esküvőjére szánt Ünnepi hangok, aztán a Haláltánc, végül az Esztergomi mise fog majd megszólalni, Ménesi Gergely vezénylete alatt (Zeneakadémia, április 23., fél nyolc).
„Cantiones profanae cantoribus et choris cantandae comitantibus instrumentis atque imaginibus magicis”, azaz világi dalok szólóénekesekre és kórusokra, hangszerkísérettel és mágikus képekkel – ekképp határozta meg Carl Orff leghíresebb kompozíciója, a Carmina burana műfaját, mely mű a megírása óta eltelt nyolcvan esztendő alatt szüntelenül csak növeli a népszerűségét, dacolva megannyi szakmabeli ellenszenvével. Ez a szerzemény szerepel a fesztivál utolsó estéjének programján is, méghozzá a 2014-es tavaszi koncertsorozat nagy felfedezettje, az ütőszseni Martin Grubinger (képünkön) visszatérésével (Nemzeti Hangversenyterem, április 24., fél nyolc). Az osztrák karmester és kóruskarnagy, Heinz Ferlesch által vezényelendő koncerten Grubinger és a Percussive Planet Ensemble lesz a főszereplő, s a Carmina Burana mellett egy egészen kortárs mű, a zongorista-zeneszerző Fazil Say által két esztendeje Edgar Allan Poe versére komponált The Bells, vagyis A harangok is az ütők és verők alá kerül majd ezen a fesztiválzáró hangversenyen.
