Lemez

Joe Bonamassa: Blues of Desperation

  • Soós Tamás
  • 2016. május 21.

Zene

Kétségtelen: ma Joe Bonamassa játssza a legkönnyebben fogyasztható blueszenét. Ez a műfaj Amerikán kívül rétegzene, ő viszont a tömegeket és a puristákat is meg tudja szólítani azzal a kifinomult, puha eleganciával, amely 50 évvel ezelőtt még ciki lett volna a bluesban, az elmúlt 15-ben viszont a slágerlisták élére reptette. Ha Keith Richardsék azzal csináltak forradalmat, hogy úgy játszották a rockot, mint a dühös, fekete blueszenészek, akkor Bonamassa azért szerethető, mert úgy pengeti a bluest, mint egy ínyenc, fehér rockgitáros.

Hogy a csúcsra érjen, ahhoz persze munkamániája is kellett, melynek köszönhetően 16 év alatt 12 szóló- és 15 koncertlemezt adott ki. A csoda az, hogy a tempó csak az utóbbi időben ment a minőség rovására, a Blues of Desperation viszont újra csúcsformában mutatja Bonamassát, aki a Different Shades of Blue után most is mellőzte a műfajban szinte kötelező feldolgozásokat, és a saját meg persze fél tucat nashville-i dalszerző kútfőjéből merített. A legokosabb ötlet viszont állandó produceréé, Kevin Shirleyé volt, aki nemcsak azt javasolta, hogy egyszerre két dobos játsszon a lemezen, hanem hogy a fúvósokkal és vokálokkal túlpakolt Different… után, amely kisikálta a dögöt Bonamassa zenéjéből, ásson vissza blues-rockja gyökeréig. Újdonságot így nem, csak Led Zep- és Mountain-hatásokat villantó, szexi riffeléseket kapunk, amelyeket ezúttal tökéletes arányban központoznak az ábrándos lírák, a hagyomány­­őrző bluesok és egy pazar gospelszám. A Blues of Desperation közel tökéletes lemez. Bonamassa egyik legjobbja.

Mascot Label Group, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.