Ex-Living Colour Night

  • - bogiszól -
  • 1997. november 13.

Zene

Az énekes kivételével együtt volt az egykori Living Colour teljes gárdája, más kérdés, hogy a bécsi programfüzet külön koncertként hirdette a Vernon Reid & Mistic Science és a Jungle Funk fellépését. Doug Wimbish neve mindkét zenekar mellett fel volt tüntetve; ő az én kedvenc basszistám. Kétszer már volt hozzá szerencsém; pár éve a Dub Syndicate, majd tavaly a Little Axe turnéján - az ember sokáig hurcol egy ilyen élményt.

Az énekes kivételével együtt volt az egykori Living Colour teljes gárdája, más kérdés, hogy a bécsi programfüzet külön koncertként hirdette a Vernon Reid & Mistic Science és a Jungle Funk fellépését. Doug Wimbish neve mindkét zenekar mellett fel volt tüntetve; ő az én kedvenc basszistám. Kétszer már volt hozzá szerencsém; pár éve a Dub Syndicate, majd tavaly a Little Axe turnéján - az ember sokáig hurcol egy ilyen élményt.

De azért volt egy kis lutri. A Jungle Funkról még a külföldi terjesztők sem hallottak, promócióval sem párosult a bemutatkozása, benne volt a pakliban, hogy "vendégként" csak úgy bemelegít Reid előtt.

De hál´ isten az övé volt a fő idő. A Mistic Science persze igen korrekt előzenekarnak bizonyult, Reid a tavalyi Mistaken Identity című szólóalbumát adta elő egy dobos, egy billentyűs, egy DJ és egy rapper közreműködésével. Besorolhatatlan, hibrid muzsikát játszottak, mely után valami dzsesszes utóíz maradt.

Aztán a Jungle Funk következett. A két dzsungelharcos, Will Calhoun és Wimbish két órán át küzdött. Wimbish hatalmas rastáinak táncával és ufószemüvegével egy őserdőbe csöppent idegen lénynek tűnt, bár ennyi fűbe még a Predator is beleharapott volna. Túlélési technikának a szisztematikus ténykedést választotta: rágyújtott, füstölt, kiköpött, szólózott, rágyújtott, füstölt, kiköpött, szólózott. Valhoun eközben azt bizonygatta, hogy nem véletlenül jelölték három éven át a világ legprogresszívebb dobosának címére. Õ egyébként a dzsessz felől érkezett, Pastoriusszal, Marcus Millerrel, Wayne Shorterrel játszott azelőtt.

A rengeteg dob és a basszus élő drum & basst ígért, de amit kaptunk, annak inkább soul a neve, és ezért VINX a felelős. Ez a vigyorgó grizzly maci. Énekes, perkás, dalszerző, húsz évvel ezelőtt a Taj Mahal ütőseként kezdte. Ha az USA nem bojkottálja Moszkvát, 1980-ban az év második hármasugrójaként kijuthatott volna az olimpiára. ´84-ben újra nekifutott, de egy sérülés után már csak a zene maradt. Azóta Ernie Watts, Herbie Hancock, Sting, Peter Gabriel, Sinead O´Connor, a Zap Mama és a többi lemezeit/koncertjeit erősítette négy önálló albuma mellett. Egy Stevie Wonder-kaliberű énekes, és ez nem sértés, ott vannak egymás albumain is.

A koncerten már árulták a cím nélküli Jungle Funk-CD-t. Ezen még inkább a soul dominál, még ha a túlvezéreltség miatt nem is a legjobban. Persze bejön, talán csak az a varázs hiányzik, amihez akkor este ott kellett lenni.

- bogiszól -

Bécs, Rockhaus, október 23.

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”