Ez is a mienk - Antal Nimród: Az elhagyott szoba (film)

  • - ts -
  • 2007. augusztus 9.

Zene

Ha azt mondom, hogy ebből tizenkettő egy tucat, esetleg azt, hogy bemegyek a videotékába és van kétpolcnyi ilyen film - leszólom a dolgot, pedig nem áll különösebben szándékomban. Ugyanakkor nem elkerülhető valamennyire kijelölni a játékteret, ahol mozgunk.

Ha azt mondom, hogy ebből tizenkettő egy tucat, esetleg azt, hogy bemegyek a videotékába és van kétpolcnyi ilyen film - leszólom a dolgot, pedig nem áll különösebben szándékomban. Ugyanakkor nem elkerülhető valamenynyire kijelölni a játékteret, ahol mozgunk. A videokölcsönzők mondott tárlóiban persze akadnak jobb (bár azt csak a koneszőrök tudnák megmondani, melyik vagy hova valósi baltás, szalagfűrészes, dugóhúzós bestia a tuti nyerő, mert az én kedvencem a Véres kés 2, ilyen film meg lehet, hogy nincs is, bár csodálkoznék) és rosszabb dolgozatok - utóbbiak lajstromba vételéhez meg nyilván nem kellene szakértőt kihívnunk. Végül mindegy is, a Vacancyt ugyanis olyas természetű honi várakozás előzte meg tapasztalataink szerint, amelyeknek csak másodlagos fontosságú, hogy most akkor az opus lenyomja-e A fejszés visszatért vagy sem. Ne szépítsük, honfiúi gerjedelmeink a Kontroll rendezőjének hollywoodi antréjára irányultak, s ezek kábé úgy foglalhatók össze, hogy vajon mennyire sikerülhet egy európai kultúrájú fiatal szakembernek kitágítania az adott műfaj határait, vagyis Antalnak mennyi Kontrollt sikerült belecsempésznie a tucathorrorba. Nyilván már a feltevés is hamis, de elnézhető, hisz annyira szerettük, annyira magunkénak éreztük a Kontrollt. Már az "európai kultúrájú" is sántíthat éppenséggel, bár valószínűleg nem lenne szégyellnivaló - csak nem sokat számít az adott esetben. De mik is lehetnének azok az értékek, amiket a Kontrollból kéne csempészni Az elhagyott szobába? A lendület, a humor, az empátia? Miért ne lehetne minden ilyesmi alapjáraton is elvárható egy ijesztgetős mozitól is? Akkor felejtsük el a Kontrollt? Ugyan nem fog menni, de arra a szűk másfél órára simán belefér, míg ez a film tart (az efféle filmekben én azt speciel kifejezetten bírom, hogy nem húzzák órákon át).

Van tehát egy elhidegült házaspárunk, s a szemünk láttára teszik meg azt az elengedhetetlen lépést, ami a belépő minden horrorhoz: letérnek a sztrádáról - a többi már megy magától. Az autó köhögni kezd, de van kéznél egy motel: kis híján tiszta Bates (a Hitchcock-idézgetés mára ugyancsak szigorúan elvárt elem). Már itt visszatérhetünk az elején elvetett, önterepen végzendő összehasonlítgatásokhoz: a magam részéről e műnemben utoljára A motel című felszólalásra emlékszem a magyar nagyüzemi moziforgalmazásból, na, azt példul úgy veri a Vacancy, mint a huszonegyet.

A motel tök üres, van szabad szoba, lepusztult ugyan fenemód, de van benne tévé és video, meg néhány kazetta is, ígéretes tartalmakkal, melyek a korábbi vendégek közepesen változatos módokon véghezvitt lemészárlásának állítanak emléket. Kezdődhet tehát a kergetőzés. Ha akarjuk, s ha nem tettünk le előítéleteinkről, akkor íme egy elidegenítő gesztus: a gyilkolászások egy jelentősebb hányada filmen kívül, a videókon látható, azokat voltaképpen a szereplők készítették, a film épp csak használja. Mondhatnánk még ilyeneket, hagy' örüljenek a Kontroll-rajongók. Meg hogy így mennyire tágul az eredendően szűk tér, a motelszoba. Csakhogy Az elhagyott szoba éppen akkor a legerősebb, amikor a legszűkebb térben jár, a szálló alatt fúrt ürgelyukszerű járatban való menekülés egyszerre dinamikus és klausztrofób, igen jól állnak az ilyenek egy horrornak. Persze van egy-két olyan részlet is, amit még a tucatvérengzésekben is illik cikinek érezni, az egyiket elmondom, a másik sajnos a végén van. Tehát, amikor a férj a nagy bajok észlelése után, nyakig a szószban közli kedves feleségével, hogy ő azért mégis szeretiÉ - hát azt tényleg nem kellett volna.

Összegezve: három kretén határozottan gyilkos szándékokkal kerget két szerencsétlent nem túl hosszasan, s amit a filmtudomány mai állása szerint mindebből ki lehet hozni, azt Antal Nimród többé-kevésbé kihozta. Most tehát kinn van. Nyilván megtette volna más is, de így mi már azt is elmondhatjuk, hogy van virtigli és reményteli hollywoodi B-mozistánk.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.