Ez is a mienk - Antal Nimród: Az elhagyott szoba (film)

  • - ts -
  • 2007. augusztus 9.

Zene

Ha azt mondom, hogy ebből tizenkettő egy tucat, esetleg azt, hogy bemegyek a videotékába és van kétpolcnyi ilyen film - leszólom a dolgot, pedig nem áll különösebben szándékomban. Ugyanakkor nem elkerülhető valamennyire kijelölni a játékteret, ahol mozgunk.

Ha azt mondom, hogy ebből tizenkettő egy tucat, esetleg azt, hogy bemegyek a videotékába és van kétpolcnyi ilyen film - leszólom a dolgot, pedig nem áll különösebben szándékomban. Ugyanakkor nem elkerülhető valamenynyire kijelölni a játékteret, ahol mozgunk. A videokölcsönzők mondott tárlóiban persze akadnak jobb (bár azt csak a koneszőrök tudnák megmondani, melyik vagy hova valósi baltás, szalagfűrészes, dugóhúzós bestia a tuti nyerő, mert az én kedvencem a Véres kés 2, ilyen film meg lehet, hogy nincs is, bár csodálkoznék) és rosszabb dolgozatok - utóbbiak lajstromba vételéhez meg nyilván nem kellene szakértőt kihívnunk. Végül mindegy is, a Vacancyt ugyanis olyas természetű honi várakozás előzte meg tapasztalataink szerint, amelyeknek csak másodlagos fontosságú, hogy most akkor az opus lenyomja-e A fejszés visszatért vagy sem. Ne szépítsük, honfiúi gerjedelmeink a Kontroll rendezőjének hollywoodi antréjára irányultak, s ezek kábé úgy foglalhatók össze, hogy vajon mennyire sikerülhet egy európai kultúrájú fiatal szakembernek kitágítania az adott műfaj határait, vagyis Antalnak mennyi Kontrollt sikerült belecsempésznie a tucathorrorba. Nyilván már a feltevés is hamis, de elnézhető, hisz annyira szerettük, annyira magunkénak éreztük a Kontrollt. Már az "európai kultúrájú" is sántíthat éppenséggel, bár valószínűleg nem lenne szégyellnivaló - csak nem sokat számít az adott esetben. De mik is lehetnének azok az értékek, amiket a Kontrollból kéne csempészni Az elhagyott szobába? A lendület, a humor, az empátia? Miért ne lehetne minden ilyesmi alapjáraton is elvárható egy ijesztgetős mozitól is? Akkor felejtsük el a Kontrollt? Ugyan nem fog menni, de arra a szűk másfél órára simán belefér, míg ez a film tart (az efféle filmekben én azt speciel kifejezetten bírom, hogy nem húzzák órákon át).

Van tehát egy elhidegült házaspárunk, s a szemünk láttára teszik meg azt az elengedhetetlen lépést, ami a belépő minden horrorhoz: letérnek a sztrádáról - a többi már megy magától. Az autó köhögni kezd, de van kéznél egy motel: kis híján tiszta Bates (a Hitchcock-idézgetés mára ugyancsak szigorúan elvárt elem). Már itt visszatérhetünk az elején elvetett, önterepen végzendő összehasonlítgatásokhoz: a magam részéről e műnemben utoljára A motel című felszólalásra emlékszem a magyar nagyüzemi moziforgalmazásból, na, azt példul úgy veri a Vacancy, mint a huszonegyet.

A motel tök üres, van szabad szoba, lepusztult ugyan fenemód, de van benne tévé és video, meg néhány kazetta is, ígéretes tartalmakkal, melyek a korábbi vendégek közepesen változatos módokon véghezvitt lemészárlásának állítanak emléket. Kezdődhet tehát a kergetőzés. Ha akarjuk, s ha nem tettünk le előítéleteinkről, akkor íme egy elidegenítő gesztus: a gyilkolászások egy jelentősebb hányada filmen kívül, a videókon látható, azokat voltaképpen a szereplők készítették, a film épp csak használja. Mondhatnánk még ilyeneket, hagy' örüljenek a Kontroll-rajongók. Meg hogy így mennyire tágul az eredendően szűk tér, a motelszoba. Csakhogy Az elhagyott szoba éppen akkor a legerősebb, amikor a legszűkebb térben jár, a szálló alatt fúrt ürgelyukszerű járatban való menekülés egyszerre dinamikus és klausztrofób, igen jól állnak az ilyenek egy horrornak. Persze van egy-két olyan részlet is, amit még a tucatvérengzésekben is illik cikinek érezni, az egyiket elmondom, a másik sajnos a végén van. Tehát, amikor a férj a nagy bajok észlelése után, nyakig a szószban közli kedves feleségével, hogy ő azért mégis szeretiÉ - hát azt tényleg nem kellett volna.

Összegezve: három kretén határozottan gyilkos szándékokkal kerget két szerencsétlent nem túl hosszasan, s amit a filmtudomány mai állása szerint mindebből ki lehet hozni, azt Antal Nimród többé-kevésbé kihozta. Most tehát kinn van. Nyilván megtette volna más is, de így mi már azt is elmondhatjuk, hogy van virtigli és reményteli hollywoodi B-mozistánk.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.