Négy New York-i, fekete öltönyös, kifogástalan megjelenésű titkos ügynök erősen borult zenei atmoszférával és a nyolcvanas évek megszólalását a jelenbe átültető hangzással - ők azok, akik mintaszerű nyomozásuk során a legmarkánsabban nyúltak hozzá a Joy Division örökségéhez. Az Interpol olyan zene, amely (az egyértelmű előképen túl) olyan hatástengelyek között mozog bátran - a kortárs indie-posztpunk meg new-new wave szcéna zenekaraitól tökéletesen elrugaszkodva - mint a Gang Of Four, a Television, a Smiths vagy az Echo and The Bunnymen. Ugyanakkor a közelmúlt zenekarainak hatása is kimutatható a zenekar lakmuszpapírján: a Radioheadé, az REM-é vagy nyomokban a korai U2-é. Művészi a hozzáállás, művészi a hangszerelés, de az egész korántsem művi: csupa háromperces popdal, amelyeknek legfőbb alkotóelemei a töredezett ritmusok, a sajátos dob-basszus összjáték és a lefelé pengetett, visszhangeffektekkel sötétített gitárok. S éppen annyira kibukottak, hogy magukkal ragadóan szépek legyenek.
2002-es bemutatkozásuk a mai napig emlékezetes - a Turn On The Bright Lights a maga sajátos, kifogástalan felépítésű és hangzású dalaival (NYC, Hands Away, PDA) az év egyik legfontosabb lemeze volt, aztán a 2004-es Antics már nemcsak az év, hanem a kétezres évek egyik legfontosabb kordokumentuma, számos év végi, összegző toplista első helyezettje - nehéz is dalt kiemelni róla (Slow Hands, Narc, Not Even Jail - ha mégis muszáj). Ezzel a két lemezzel az Interpol fel is frissítette a kissé beposhadt posztpunk/new wave színteret, hatása máris erősen érezhező több izgalmas és invenciózus fiatal zenekar munkásságában (lásd Editors, Walkmen).
Most, a harmadik nekirugaszkodásnál is csak annyi panaszunk lehet, hogy Paul Banks és zenekara nem ugorja meg az Antics szintjét - ám az annyira zseniális volt, hogy talán nem is nagyon lehet überelni. De nem is kell: jól megleszünk ezekkel a dalokkal is most egy darabig. A belassult Rest My Chemistry, a pattogós ritmusú, védjegyszerű The Heinrich Maneuver, a kiborult All Fired Up és a lebilincselően szép zárószám, a The Lighthouse után bizonyossá válik: ha majd újra jönnek a korai sötétedéssel kísért, hűvös, ősz végi esték, lesz mit hallgatni aláfestő zeneként.
Capitol/EMI, 2007
