mi a kotta?

Faggatózó negédeskedés

  • mi a kotta
  • 2022. január 12.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/2. hétre

„E kedves s minden tekintetben vonzó újdonság tele színház előtt adatván, nálunk is köztetszést aratott, s hihetőleg sokáig fenntartandja magát a játékrenden. Különösen élvezetdússá tevé azt jeles primadonnánk, Schodelné (Mari), ki a címszerepben annyi kellemet, kacérságot, faggatózó negédeskedést, lágyságot és pajkosságot fejtett ki, minőt a tragikai Múzsa fölkentjétöl alig váránk, s így kétszeres érdeket gerjeszte. Számos helyei zajosan tapsoltattak meg, több számokat ismételnie kelle. Joób úr (Toni), Szerdahelyi (Sulpicio) dicséretesen viselék magokat. A karok és zenekar derék Erkelünk igazgatása alatt, mint mindig, jelesen működtek.” Így számolt be 1844 januárjában Az ezred lánya magyarországi bemutatójáról a Regélő – Pesti Divatlap, és a hazai operatörténet második nagy dívájáról más lapok is csupa jót írtak, habár az idővel némi rosszalló csodálkozást váltott ki a sajtó képviselőiből, hogy a közönség „a dalművésznő dobolását és nem éneklését ismételteti”. Merthogy Donizetti vígoperájának címszerepében, a Mari(e)-t, a markotányos kisasszonyt megformáló szopránnak ilyesmihez is értenie kell. Pénteken Szemere Zita debütál ebben a derűs szerepben, míg a magas C-k valóságos sorozatát kikövetelő Toni(o) szólama Boncsér Gergelynek jut Polgár Csaba rendezésében (Erkel Színház, január 14., hét óra).

Ezen az estén mindazonáltal más csábító és persze zenei érdekű program is akad a városban. Jelesül a Zeneakadémián, ahol a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Vásáry Tamás folytatja közös Brahms-sorozatát, ezúttal a 2. szimfóniával, valamint az a-moll kettősverseny megszólaltatásával, utóbbiban Pusker Júliának és Kokas Dórának jut a főszerep (január 14., fél nyolc). Brahmstól visszafelé és péntektől a hétforduló felé lépve egyet már kínálkozik is a következő mellőzhetetlen ajánlat: a Fesztiválzenekar Schumann-programjának három alkalma (Nemzeti Hangversenyterem, január 16., fél négy; 17. és 18., háromnegyed nyolc). A karmester itt a 83. születésnapjához közelítő Marek Janowski lesz, a műsor középső számában, vagyis az a-moll zongoraversenyben pedig a svájci Francesco Piemontesi játssza majd a magánszólamot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.