Faithfull Budapesten: A Hang

  • - kovácsy -
  • 1996. december 12.

Zene

Hamvas málnaszínben, dekoltáltan tűnik elő egy lágyra érett, szép szőke asszony, rázuhog a fény, az arcán béke, túl fájdalmakon és megfáradáson. Néhány taktus határozott zongorabillentés, és recsegve, fájdalmasan előzuhog a Hang. Még nem a dallam, csak a hangsúlyok, a keserűség, a feszültség, a finom ritmus, csavarosan fintorog mögötte a zongorakíséret. Aztán darabról darabra a jelzésekből dallam lesz, az érzelmi utalásokból dráma, és Marianne Faithfull a mikrofont magához szorítva tényleg örül a tapsnak. A zongora mögött fáradt arcú, rezzenetlen öltönyös úr, Paul Trueblood, belül jár ő is, valahol messze, innen kalandozza, karcolja körül a dallamokat.

Hamvas málnaszínben, dekoltáltan tűnik elő egy lágyra érett, szép szőke asszony, rázuhog a fény, az arcán béke, túl fájdalmakon és megfáradáson. Néhány taktus határozott zongorabillentés, és recsegve, fájdalmasan előzuhog a Hang. Még nem a dallam, csak a hangsúlyok, a keserűség, a feszültség, a finom ritmus, csavarosan fintorog mögötte a zongorakíséret. Aztán darabról darabra a jelzésekből dallam lesz, az érzelmi utalásokból dráma, és Marianne Faithfull a mikrofont magához szorítva tényleg örül a tapsnak. A zongora mögött fáradt arcú, rezzenetlen öltönyös úr, Paul Trueblood, belül jár ő is, valahol messze, innen kalandozza, karcolja körül a dallamokat.

Miért jók még mindig a Kurt Weill-Brecht-dalok? Mert Weimar van most is, elfojtottság, szorongás, baljóslat? Mert a dallamaik változatlan biztonsággal lebegnek műfajok határán, érzékeny, alig érinthető találkozási pontján? És Õ vajon képes-e elbillenteni színésznősködéssel, olcsósággal, túlmagyarázással, nem csusszan-e meg, nem siklik-e ki? Gyávaság, nem kétely volt ettől félni, szerencsére ez gyorsan kiderül. Nem mai csirke, Weillben sem az. Már a nyolcvanas években játszott Kocsma Jennyt a Koldusoperában, már ekkor elénekelte koncerten A hét főbűnt.

És most itt énekel, nekünk, és a PeCsa hideg terme orfeum, világ végi bár, Marianne Faithfull, nem a hangja, nem az alakja, nem a szépsége, hanem a kisugárzása mondja meg, hogy amit a bőrünk érez, az hűvös, meghitt vagy fülledt. Weill és más ilyesmi. Kilencvenhatban kilencvenhat és a huszas évek.

Nagy, csillogó zongora, a visszavert fény a két combja közül éppen a szemembe villan. Aztán leül. Kávéházi asztalka, vizeskancsó, pohár. Beszél. Rekedt. Vizet iszik. Szaggatott élettörténetek, régről, minapi koncertekről, drogról, leszokásról, halott barátról, bokaficamról. A mosoly, az önirónia is tiszta, mint a visszahalkuló, tudomásul vett szomorúság. Az Övéi vagyunk, együtt, így, szedett-vedetten, véletlenül összecsapódva, és alig kezdődött a koncert, már minden új dal ráadás.

A Széttört szívek bulvárja. Újra Weill, francia szöveggel. De előbb még elmeséli angolul a tartalmat, hosszan, elmélázva, fölnevetve. Azok a megtörő, elbillenő hajlításai, és ahogy takarékoskodik velük. Egyszer csak: As Tears Go By. A Jagger-Richard-dal volt az első kislemeze, 1964-ben. Aztán kudarcok, pokol. A Sors. Azóta egy teljes oktávval csúszott mélyebbre a hangja. A Hang, és benne a büszkeség és a bánat. Harminckét év után.

Aztán hirtelen vége. Ráadás - ez már valóban az. Elköszön. El fog menni. Még ráadás. Integet. Végleg. És mégis jó nekünk.

- kovácsy -

Petőfi Csarnok, december 4.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.