Lemez

Fatima Al Qadiri: Asiatisch

  • Velkei Zoltán
  • 2014. június 8.

Zene

A kilencvenes évek egyik nagy zenei hullámában elektronikus zenészek modernizálták a világzenét; korunkéban pedig világzenészek ültetik át hagyományaikat elektronikus zenére.

Nem kell sokáig túrni a Google-t, hogy megtaláljuk a kor nagyságait: a szíriai Omar Souleyman vagy a dél-afrikai Nozinja saját mozgalmat indított el, és a sort még nagyon sokáig lehetne folytatni.

A szenegáli születésű, Kuvaitban nevelkedett, jelenleg New Yorkban élő Fatima Al Qadiri az elektronikus zene egyik feltörekvő konceptuális művésze. Zenéjének érdekessége abban rejlik, hogy őt már az a nyugati szórakoztatóipari utópia inspirálta, ami húsz évvel ezelőtt rászakadt a Közel-Keletre, így mindig is az elektronikus zenére tekintett kiindulópontként. Első albuma képzelt utazás Kínába: autentikus ütősök, csengők, gongok és fúvós hangminták ismétlődnek a brit modern basszusképletek ritmikáira a lemezen, amit stílusilag a grime egyik keleties alirányzata, a sinogrime tart egyben (ennek lényege, hogy a producerek a futurisztikus Ázsiát próbálják megzenésíteni, némi cyberpunkos hangulatot teremtve). A végeredmény a nyugati popkultúra és a keleti hagyományok találkozását örökíti meg, és tele van kiemelkedő pontokkal. A Wudang igazi badass grime, a Hainan Island egzotikus és egyben organikus techno, a Shanghai Freeway pedig csengő- és harangorgia, lézeres szintikkel a háttérben. De mind közül a legizgalmasabb talán mégis a Dragon Tattoo, ami robotikus r&b-s ritmusának és vokáljának köszönhetően egyenesen a jövőbe repíti Kínát.

Hyperdub, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.