Zene

Könyv: Véres csillaga (Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái)

A kudarcokban közismerten gazdag magyar história kitüntetett epizódja az 1848-49-es szabadságharc: az ország hosszú idõ után gyakorlatilag elõször (és utoljára) volt képes kiállítani olyan hadsereget, mely minden tekintetben (hadszervezet, minõségi hadvezetés, felszereltség és harci morál) képes volt felvenni a versenyt a zömmel jóval képzettebb és végeredményben túlerõben lévõ ellenséggel.

Kiállítás: Játékszabályok (A Tízparancsolat Drezdában)

A legfontosabb törvények összefoglalása kétszer olvasható a Szentírásban: elõször Mózes II., majd V. könyvében. A Tízparancsolat szabad emberek egymás közötti érintkezésének, a társadalom müködésének, az együttélésnek a szabálygyûjteménye.
  • Fehéri György
  • 2004. szeptember 9.

Film: A dominaelv (Garfield)

Bocsássuk elõre, istenkísértõn merész vállalkozás volt a kis szõrös rohadék moziba citálása, hisz ezzel - vagy minden hasonlóval - kapcsolatos ellenkezésére bizton lehetett számítani: a nevezett, mint tudjuk, szerfelett lusta és öntörvényû állat. A filmkészítés ezzel szemben, m. t., nagy önfegyelmet, alázatot és fokozott koncentrációt igénylõ foglalatosság - az esetek nyilván perdöntõ hányadában. Az is bolond tehát, aki moziba viszi a macskát (ha már mindenképp muszáj, én az állatkertet ajánlanám: last minute, one way ticket, full pension).
  • - ts -
  • 2004. szeptember 9.

World music: ha ebben a

három lemezben közös vonásokat kellene találni, akkor bizonyára a visszafogottságot, az intimitást emelném ki, de lássuk be: teljesen fölösleges három távoli lemezben közös vonást keresni.

Lemez: Pöttyös az inged? (Sickratman: Buzi-e vagy?)

Az egykori, kissé rejtélyesre hájpolt B‘lga-tag, Sickratman nem sokat várt önálló lemezének publikálásával, s jól tette: a szerzõ fékezhetetlen elméjének termékei már egy jó ideje hanghordozóért kiáltanak. Legfõbb segítõtársa ezúttal is Titusz, aki élvezetes, szórakoz-tató és szellemes zenéket kevert a magukban is ütõs szövegek alá, ráadásul helyenként - külön kuriózum - gitározik is.
  • - minek -
  • 2004. szeptember 9.

Lemez: Padló után feltámadás (Prodigy: Always Outnumbered Never Outgunned)

Az elektronikus tánczene kevés számú valódi (a lakosság körében is jól ismert) legendáinak egyike a Prodigy. A kilencvenes évek elsõ felében kiadott lemezeik (a valójában kislemezgyûjtemény The Prodigy Experience és a már tényleg albumszerû Music For The Jilted Generation) tették ismetté nevüket és számos, e mûfajban kissé szokatlan módon slágerré avanzsált szerzeményüket - a Charlytól az Out Of Space-en át a Voodoo People-ig és a Poisonig. A lassan hét évvel ezelõtt publikált utolsó sorlemezük (The Fat Of The Land) valósággal szupersztár-státusba emelte a Prodigyt, akik azután annak rendje, módja szerint eltûntek, és egy különös hangulatú mixlemezt leszámítva nem is került ki semmi a kezeik közül.
  • 2004. szeptember 9.

Nyolc kis kritika

fesztivál CSALÁNLEVES NYÓCZ Minden bizonnyal bennem van a hiba, de igen kevés az a hely, az olyan rendezvény, ahol tényleg jól tudom érezni magam: vagy a programok igénytelenek, vagy túl sok ember szorul túl kis helyre, esetleg bunkó biztonsági õröket kell kerülgetnem; számtalan problémaforrás elképzelhetõ, mondom, bennem van a hiba. Idén az egyik fellépõ asszisztenseként kerültem el Békéscsabára, a Csalánleves Fesztiválra, voltaképpen véletlenül, de ott furcsa dolgokat láttam.
  • 2004. szeptember 9.

Könnyűzene és megélhetés: Hadd ragasztok rátok bankót!

Mibõl élnek a poppiac zenész szereplõi, és milyen elvárásoknak kell megfelelniük? Milyen befektetést igényel egy életképes produkció létrejötte? Mennyi munkával tarthatja fenn magát egy zenész? Ki mennyit és hogyan keres ebben az iparágban?
  • Gavra Gábor
  • 2004. szeptember 2.

Képzõmûvészet: Móka (Gyenis Tibor kiállítása)

Keserédes dallamok és szúrós kis fények rebbennek a mélyben, mégis dal-móka-kacagás árad Gyenis Tibor képeirõl, melyek most az elmúlt öt év önéletrajza gyanánt is felfoghatók. Öt dolgos év, aminek tükrében mint afféle összegzõ mintavétel jelenik meg a korábbi fél évtized is, Gyenis edukálódá-sának ideje, s annak mindenféle eredménye és kudarca. A kiállítás újra szcenírozza-dramatizálja a nevelõdés-érés folyamatát, hogy a nézõ aztán világosan láthassa a még rövid, de már tartalmas pálya enyhe lejtõit, s nem kevésbé szolid emelkedõit.
  • Hajdu István
  • 2004. szeptember 2.

A nép ópiuma: Képszólamban (Friderikusz - A szólás szabadsága - M 1)

Vasárnap esténként láthatja a nagyérdemû a Magyar Televízió közéleti-politikai háttérmûsorát, amely a mûsorvezetõ személyétõl nem függetlenül szerényen csak a fenti címet viseli. Jelenleg nyári menetrend szerint készül az adás, azaz késõ estére csúszott a kezdés, tehát éppen hogy súrolja a fõmûsoridõt. Normál esetben ez annyit tesz, hogy a melegebb hónapokban kicsit lazábban készülhet a stáb, kisebb teher nyugszik a vállukon azáltal, hogy a magyar ember kánikulában kevesebbet tévézik, de vasárnap késõ este aztán végképp. Ezzel szemben az utóbbi két hét során az élet - mely köztudottan nagy dramaturg - ugyancsak besegített a szerkesztésbe és a nézettségi mutatók emelésébe, s tálcán kínálta a szenzációkat, a kormányfõ lemondását, illetve a magyar dobóatléták különös kalandjait Hellászban. Mivel mindkét témával sokat foglalkoznak a hozzáértõk, a magunk részérõl a megvalósítás mikéntjét tekintjük feladatunknak.
  • Pálos György
  • 2004. szeptember 2.

Dokumentumfilm: Trend a romokon (Michael Moore: Fahrenheit 9/11)

Legszívesebben elintézném egy kézlegyintéssel, hiszen amit Michael Moore dokumentumfilm címszó alatt mûvel, az szimpla infotainment. Ha nem eresztené ennyire bõ lére, simán be lehetne tenni egy Fókusz-féle mûsorba a háromlábú kacsa meg a delejezõ ember közé. De az Oscar-díjas, cannes-i gyõzõ Michael Moore a szuperegójával hovatovább megkerülhetetlen tényezõvé vált, világszerte plázákban vetítik és milliók nézik a filmjeit, farvizén pedig újabb és újabb dokumentumfilmnek látszó tárgyak eveznek be a mozikba: a Bowling For Columbine (nálunk Kóla, puska, sültkrumpli) után hozzánk is megérkezett elõbb a Super Size Me, a Moore-féle filmcsinálás alacsony költségvetésû, fusiban készült, amatõr változata, majd a Megfojtott szabadság. (Utóbbinak nem jósolok nagy jövõt: bár nagyon is húsbavágó témát feszeget, ezt módfelett unalmasan, se nem elég informatívan, se nem elég szórakoztatóan teszi.)
  • Bori Erzsébet
  • 2004. szeptember 2.

Film: Dagonya (Török Ferenc: Szezon)

Mit tehet a nyári szünetben néhány frissen végzett vendéglátó-ipari szakiskolás? "Természetesen" elmegy nyári gyakorlatra a frekventált balatoni vendéglátóiparba... Fõleg, ha a legjobb havert amúgy is kirúgták a poros alföldi presszóból, egy "kekec" helyi nagykutya miatt. A "Balcsi, jatt és csajok - a kirúgott srác által hangoztatott - szentháromsága" rövidesen fellelkesíti a többieket is (igaz, ebben némely adósságok ügye is szerepet játszik). Naivan, reménykedve utaznak oda, hogy aztán csalódottan hazaszivárogjanak a jászsági "porfészekbe"... - ez a némileg szûkös, kissé panelszerû sztori alkotja a film narrációját.
  • Marczinka Csaba
  • 2004. szeptember 2.

Nyolc kis kritika

könyv HERBERT SIMON: AZ ÉSSZERÛSÉG SZEREPE AZ EMBERI ÉLETBEN Amint a cím is sugallja, a szerzõ a racionális emberi döntés természetérõl értekezik, a felettébb általános témakijelölés miatt azonban a könyvet letéve mégsem érezzük úgy, hogy közelebb kerültünk volna a jelenséghez. Simon elsõ körben határozottan elutasítja az ésszerûség idealista felfogását, mely szerint a racionális döntés egy olyan kalkulációfolyam eredményeként jön létre, amely minden ismert tudást mozgósít, és kvázi kiszámolja a helyes megoldást.
  • 2004. szeptember 2.