mi a kotta?

Felsül a végzet

  • mi a kotta
  • 2025. április 9.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/15. hétre

Volt idő, amikor a zeneszerzők hittek „a kilencedik szimfónia átkában”: ha valaki már megírta, jobb, ha a végrendeletét is elkészíti mellé. Beethoven csak belekezdett a tizedikbe, Bruckner már belehalt a kilencedikbe, Mahler pedig annyira rettegett a végzetes számtól, hogy inkább nem is merte szimfóniának nevezni a darabját – ettől persze ugyanúgy meghalt. Olyan darabokat írtak mind, mint egy halálcsók: nagyszabású, méltóságteljes műveket, amelyekben benne van minden, amit az ember az életéről és a világról mondani képes. Aztán jött Sosztakovics, és tojt az egész mítoszra. Az ő IX. szimfóniája nemhogy nem magasztos, de – pardon! – egyenesen röhejes. Az első tételben mintha a fagott reggeli kávé nélkül próbálna beindítani egy Trabantot. A beígért himnusz helyett cirkuszi menet indul, krumpliorrú bohócokkal. Mintha azt mondaná, őt nem érdeklik a babonák – írt is összesen tizenöt szimfóniát.

A Concerto Budapest hangversenyén Sosztakovics IX. szimfóniája is elhangzik, a világszerte ünnepelt rjazanyi születésű orosz zongorista, Dina Ivanova pedig a komponista II. zongoraversenyét adja elő. Muszorgszkij egyik dalciklusában azért a halállal is találkozunk: a hideglelős füzért Sebestyén Miklós tolmácsolja, az együttest Keller András vezényli (Zeneakadémia, április 11., fél nyolc).

Máskülönben nem leszünk híján komoly műveknek: az Anima Musicae Kamarazenekar például Beethoven C-dúr szimfóniáját játssza, előtte pedig Arvo Pärt letaglózó Tabula Rasáját. Baráti Kristóf és Kelemen Barnabás Gustav Holst ritkán hallható kéthegedűs versenyével kápráztat el (Zeneakadémia, április 12., fél nyolc). Azok, akik figyelemmel kísérik a nemzetközi zenei élet új felfedezéseit, a fiatal María Dueñas fellépését várják tűkön ülve. A spanyol művésznő – akivel múlt héten interjút is közöltünk – Lalo Spanyol szimfóniájával érkezett a Budapesti Fesztiválzenekarhoz, a világhírű kolumbiai dirigens, Andrés Orozco-Estrada pedig Berlioz ópiummámoros Fantasztikus szimfóniáját is elvezényli (Müpa, április 14., 15., 17., háromnegyed nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.