mi a kotta?

Felsül a végzet

  • mi a kotta
  • 2025. április 9.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/15. hétre

Volt idő, amikor a zeneszerzők hittek „a kilencedik szimfónia átkában”: ha valaki már megírta, jobb, ha a végrendeletét is elkészíti mellé. Beethoven csak belekezdett a tizedikbe, Bruckner már belehalt a kilencedikbe, Mahler pedig annyira rettegett a végzetes számtól, hogy inkább nem is merte szimfóniának nevezni a darabját – ettől persze ugyanúgy meghalt. Olyan darabokat írtak mind, mint egy halálcsók: nagyszabású, méltóságteljes műveket, amelyekben benne van minden, amit az ember az életéről és a világról mondani képes. Aztán jött Sosztakovics, és tojt az egész mítoszra. Az ő IX. szimfóniája nemhogy nem magasztos, de – pardon! – egyenesen röhejes. Az első tételben mintha a fagott reggeli kávé nélkül próbálna beindítani egy Trabantot. A beígért himnusz helyett cirkuszi menet indul, krumpliorrú bohócokkal. Mintha azt mondaná, őt nem érdeklik a babonák – írt is összesen tizenöt szimfóniát.

A Concerto Budapest hangversenyén Sosztakovics IX. szimfóniája is elhangzik, a világszerte ünnepelt rjazanyi születésű orosz zongorista, Dina Ivanova pedig a komponista II. zongoraversenyét adja elő. Muszorgszkij egyik dalciklusában azért a halállal is találkozunk: a hideglelős füzért Sebestyén Miklós tolmácsolja, az együttest Keller András vezényli (Zeneakadémia, április 11., fél nyolc).

Máskülönben nem leszünk híján komoly műveknek: az Anima Musicae Kamarazenekar például Beethoven C-dúr szimfóniáját játssza, előtte pedig Arvo Pärt letaglózó Tabula Rasáját. Baráti Kristóf és Kelemen Barnabás Gustav Holst ritkán hallható kéthegedűs versenyével kápráztat el (Zeneakadémia, április 12., fél nyolc). Azok, akik figyelemmel kísérik a nemzetközi zenei élet új felfedezéseit, a fiatal María Dueñas fellépését várják tűkön ülve. A spanyol művésznő – akivel múlt héten interjút is közöltünk – Lalo Spanyol szimfóniájával érkezett a Budapesti Fesztiválzenekarhoz, a világhírű kolumbiai dirigens, Andrés Orozco-Estrada pedig Berlioz ópiummámoros Fantasztikus szimfóniáját is elvezényli (Müpa, április 14., 15., 17., háromnegyed nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.