mi a kotta?

Felsül a végzet

  • mi a kotta
  • 2025. április 9.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/15. hétre

Volt idő, amikor a zeneszerzők hittek „a kilencedik szimfónia átkában”: ha valaki már megírta, jobb, ha a végrendeletét is elkészíti mellé. Beethoven csak belekezdett a tizedikbe, Bruckner már belehalt a kilencedikbe, Mahler pedig annyira rettegett a végzetes számtól, hogy inkább nem is merte szimfóniának nevezni a darabját – ettől persze ugyanúgy meghalt. Olyan darabokat írtak mind, mint egy halálcsók: nagyszabású, méltóságteljes műveket, amelyekben benne van minden, amit az ember az életéről és a világról mondani képes. Aztán jött Sosztakovics, és tojt az egész mítoszra. Az ő IX. szimfóniája nemhogy nem magasztos, de – pardon! – egyenesen röhejes. Az első tételben mintha a fagott reggeli kávé nélkül próbálna beindítani egy Trabantot. A beígért himnusz helyett cirkuszi menet indul, krumpliorrú bohócokkal. Mintha azt mondaná, őt nem érdeklik a babonák – írt is összesen tizenöt szimfóniát.

A Concerto Budapest hangversenyén Sosztakovics IX. szimfóniája is elhangzik, a világszerte ünnepelt rjazanyi születésű orosz zongorista, Dina Ivanova pedig a komponista II. zongoraversenyét adja elő. Muszorgszkij egyik dalciklusában azért a halállal is találkozunk: a hideglelős füzért Sebestyén Miklós tolmácsolja, az együttest Keller András vezényli (Zeneakadémia, április 11., fél nyolc).

Máskülönben nem leszünk híján komoly műveknek: az Anima Musicae Kamarazenekar például Beethoven C-dúr szimfóniáját játssza, előtte pedig Arvo Pärt letaglózó Tabula Rasáját. Baráti Kristóf és Kelemen Barnabás Gustav Holst ritkán hallható kéthegedűs versenyével kápráztat el (Zeneakadémia, április 12., fél nyolc). Azok, akik figyelemmel kísérik a nemzetközi zenei élet új felfedezéseit, a fiatal María Dueñas fellépését várják tűkön ülve. A spanyol művésznő – akivel múlt héten interjút is közöltünk – Lalo Spanyol szimfóniájával érkezett a Budapesti Fesztiválzenekarhoz, a világhírű kolumbiai dirigens, Andrés Orozco-Estrada pedig Berlioz ópiummámoros Fantasztikus szimfóniáját is elvezényli (Müpa, április 14., 15., 17., háromnegyed nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.