Lemez

Féltékenység

Franz Ferdinand: Always Ascending

Zene

A 2000-es évek közepén berobbant brit gitárzenekarok közül a Franz Ferdinand karrierje egy kicsit az Editorsére hasonlít, hiszen az elmúlt évek során mindkét együttesből kiszállt a gitáros, akinek a pótlására egyaránt két tag érkezett.

Az Alex Kapranos vezette skót zenekart ráadásul pont a csapat legszimpatikusabb tagja, Nick McCarthy hagyta ott mindenféle harag nélkül. Az ezzel kapcsolatos közlemények fontos eleme volt, hogy a gitározás mellett a dalszerzésben, billentyűzésben, éneklésben és öltözködésben is jeleskedő úriember távozása nem végleges. De egyelőre nem időszerű a visszatérése, van is egy új zenekara, a Manuela, amelyet a feleségével közösen jegyez.

McCarthy a 2015-ös, FFS néven ismert, a Sparksszal közös projekt (lemez és turné) után hagyta ott a Franz Ferdinandot. Kapranosék először a Miaoux Miaoux néven elektronikus zenéket fabrikáló Julian Corrie-t vették be a helyére, szimplán billentyűkön, majd később érkezett az ötödik tag is, a gitáros Dino Bardot, akit korábban a 1990s-ból ismerhettünk. Utóbbi egy kicsit későn jött ahhoz, hogy szerepeljen a most megjelent Always Ascending felvételén, melynek producere a Cassius nevű francia elektronikus house-csapat oszlopos tagja, Philippe Zdar lett. Ő azt tanácsolta a skótoknak, hogy ne gondolkozzanak kislemezekben, mert ha bizonyos dalokat fontosabbnak tartanak, akkor a „többiek” féltékenyek lesznek. A Franz Ferdinand zenészei megfogadták a tanácsot, és egy egységes albumot tettek le az asztalra. Egységesen középszerűt és unalmasat.

Már az is fura, hogy Kapranos szerint ez egy nyers rockalbum, ugyanis minden korábbinál, még az eddigi legdiszkósabbnak tekinthető lemezükhöz, a Tonighthoz képest is jóval több az elektronika. Ez nyilván Zdar (és talán Corrie) hatása, és nem is lenne ezzel semmi baj, ha jók lennének a dalok. De nem jók. A hangzás mechanikusabb és szögletesebb, mint valaha, a dalszövegekből rettenetesen hiányoznak a korábban annyira jellemző szlogenek. Nagyon kevés az emlékezetes pillanat, csak elvétve akad egypár: a szaxofonnal megküldött Feel the Love Go enyhe slágeressége, a Huck and Jim váratlan tempóváltásai, a Finally szimbolikus szövege (benne a „végre megtaláltam az embereimet” sorral) és a Slow Don’t Kill Me Slow instrumentális lezárása okoz egy-két kellemes másodpercet. A többi dal sokszori lejátszás után sem ragad meg a hallójáratokban, így marad a remény, hogy McCarthy egyszer majd visszatér.

Domino, 2018

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.