rés a présen

Lett egy nagy földrész az őrjöngeni vágyóknak

Vranik Krisztián zeneszerző, programszervező

  • rés a présen
  • 2018. március 22.

Zene

rés a présen: A Realistic Crew nevű csapatod a kétezres évek elejének emblematikus zenei társulása volt. Mi hívta életre, és miért szűnt meg az együttműködés?

Vranik Krisztián: A név eleinte egy kulturális egyesületet takart, amely fiatal művészeket volt hivatott támogatni, 2001-ben létrehozott egy alkotói bázist az azóta már méltán ismert Kiégő Izzók nevű vizuális művészcsapattal. Túl sok mindent akartunk és nagyon fiatalok voltunk, így lett belőle inkább egy zenekar, amely a kritikák szerint egyedi világot tudott teremteni. Sok külföldi fellépésünk volt, és minden lemezünket nemzetközi kiadó jegyezte. Aztán, mondhatni, éhen halt a produkció.

rap: Lemezt jelentettél meg nemrég (N)euro-Zen címmel. (Kritikánkat lásd 2017. december 21-i számunk Visszhang rovatában – a szerk.) Kikkel készítetted, és mi volt a koncepció?

VK: Kihagytam pár évet más teendőim és a csalódottságom miatt, majd egyszer csak elkezdtem nem találni a helyemet a világban a saját zenék készítése nélkül. Most már látom, hogy hiba egy olyan flow-ról bármi oknál fogva lemondani, ami 18 éve az életed része, ugyanis 14 évesen kezdtem el az első dalokat írni. A koncepció szabad volt, de mindennél fontosabb az önazonossághoz való visszatalálás. Négy énekesnővel, egy trombitással és egy zongoristával dolgoztam – akik közül három emberrel még soha ezelőtt. Név szerint: Judie Jay, Csordás Zita, Odett, Jónás Vera, Tettamanti Tamás és Hegyi Dávid.

rap: Élőben lehet ezt hallani?

VK: Legközelebb az A38-on játszunk április 7-én a Volkova Sistersszel egy közös estén.

rap: A filmzenék mellett színházi zenékkel is foglalkozol. Mely filmekben, jelenleg futó előadásokban vagy jelen?

VK: Filmzenét legutóbb Az állampolgár című filmhez írtam közösen Kalotás Csabával, a színházi zenekészítés az az elmúlt években gyakoribb volt. Ami zenei­leg a legérdekesebb volt nekem, az Bánki Gergely rendezésében az 1 Link c. mono­dráma Vajdai Vilmossal a főszerepben, abban szinte végig zenék szólnak vagy sound design elemek. Ami még fontos állomás ebben számomra, az a finn nemzeti színháznak (Suomen Kansallisteatteri) egy munka, a Just Filming című előadás, ez március 22–23-án lesz látható a Trafóban.

rap: Az Anker’t egyik tulajdonosa vagy jó ideje. Milyennek látod onnan most a fővárosi klubéletet?

VK: Elképesztő most a felhozatal, de értelemszerűen hígul, amit a turisták kiszolgálása is generál, de szerintem ettől csak erősödik az underground szcéna. Az biztos, hogy 12 éve, ha végigsétáltál a Király utcán, a két kezeden meg tudtad számolni, hány emberrel találkoztál szerda éjfélkor. Akkor sok kis sziget volt az itt élőknek, most lett egy nagy földrész az őrjöngeni vágyóknak. Nincs ezzel baj, pont ilyen egy világváros, de erősen veszít ettől az éjszakai szórakozás az autentikusságából. Mi el is indultunk „kifelé”, február 20-án nyitunk egy kis művészeti központot, kávézót az Újlipótvárosban, KlinikA a neve.

rap: Mik a ti ajánlataitok a városnak a szezonban?

VK: A pénteki Oops és a szombati BudapestPop! vagy a jutyubdiszkók az Anker’t két táncterében igazán nagyot szólnak, de már csütörtökönként érdemes a Nixon vagy Slanki dj szettjeire benézni, az jóval undergroundabb, elektronikusabb, mint a hétvégék. Egyre több a vasárnapi család- és gyerekbarát programunk is, legyen az virágpiac vagy vegán foodfest.

rap: Mi akartál lenni kiskorodban, hogy végtére is ennyi minden lettél?

VK: Középpályás az Újpestben, ahogyan például Menyhárt Jenő is. Nem igazán tudtam. 28 évesen volt egy pont, amikor az ökölvívóedzőm pedzegette, hogy itt lenne az ideje versenyeken indulni, akkor kicsit elgondolkodtam, hogy ki is vagyok valójában. Tény, hogy van egy folyamatos önképkeresésem a sokadalomból adódóan, ami nagyon szabaddá, de bizonytalanná is tesz.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.