„Néhány nappal később a sajtó döntőbírái szenvedéllyel nyilatkoztak, ki mellettem, ki ellenem. De a kifogások, amelyekkel az ellenséges indulatú kritika illetett, egyáltalán nem vonatkoztak a koncerten hallott mű nyilvánvaló hibáira […]; e kifogások, mondom, csaknem mind álutakon jártak. Majd olyan lehetetlen gondolatokat tulajdonítottak nekem, amelyek sohasem jutottak eszembe, majd bizonyos modulációk érdességét kifogásolták, de ezek a modulációk egyszerűen nem voltak műveimben feltalálhatók, majd meg a művészet egyes szabályainak következetes semmibevételével vádoltak, holott ezeket lelkiismeretes pontossággal megtartottam, majd bizonyos zenei formák hiányát vetették szememre, holott ezeket kizárólagosan alkalmaztam, éppen azokon a helyeken, ahol hiányzásukat szóvá tették. Egyébként meg kell mondanom, hogy párthíveim is gyakran olyan – méghozzá teljesen nevetséges – szándékokat tulajdonítottak nekem, amelyek sohasem voltak eszem ágában sem. Hogy ettől az időtől fogva mennyi értelmetlenséget, őrületet, kiagyalt rendszert, ostobaságot és vakságot pazarolt rám a francia kritika azért, hogy magasztalja vagy sárba rántsa műveimet, az minden elképzelést meghalad. […] Milyen nehezen találunk manapság tudással, lelki érzékenységgel, képzelőtehetséggel megáldott, részre nem hajló, tisztán látó kritikusokat, akik józan ítéletre képesek, jól mérik fel törekvéseim horderejét és gondolkodásom irányát.”
Így emlékezett vissza Hector Berlioz a Fantasztikus szimfónia párizsi ősbemutatóját követő kritikákra, s egyúttal a kritikusok örök értetlenségére. Dicsérjenek vagy kárhoztassanak, a kritikusok persze átok egy fajzat ma is, még ha a klasszikus remekművé vált Fantasztikus szimfóniát már is nem merik tiszteletlen szavakkal illetni. Merthogy az Orchestre de Paris koncertjén is ott ülnek majd ezek a savanyú alakok, ahol a nagyszerű Paavo Järvi utolsó szám gyanánt e művet fogja beinteni (Nemzeti Hangversenyterem, november 6., fél nyolc). A koncert hangszeres szólistája itt a bájos Sol Gabetta (képünkön) lesz, aki a legrosszabb kritikusokat is felülmúlóan gunyoros Saint-Saëns a-moll csellóversenyét játssza majd.
Ha már csellistánál járunk, hát ne hagyjuk említetlenül, hogy a mi óriásunk, Perényi Miklós e napokban két koncerten is pódiumra ül majd, hogy Bach csellószvitjeiből összkiadást bűvöljön elénk (Zeneakadémia, november 5. és 7., fél nyolc).
A Budapesti Fesztiválzenekar esedékes három hangversenyén ellenben a hegedűnek jut a kitüntetett szerep, hiszen Thomas Zehetmair és vele Prokofjev g-moll hegedűversenye szerepel majd a program kellős közepén (Nemzeti Hangversenyterem, november 7. és 9., háromnegyed nyolc, november 8., fél négy). Fischer Iván e koncerteken Prokofjev különlegesség gyanánt felhangzó, Nyitány héber témákra című szerzeményét is elénk bocsátja majd.
S Prokofjevvel indul a hétvége másik vendég zenekarának koncertje is, hiszen a párizsiak mellett e napokban a Bécsi Szimfonikusok is Pestre látogatnak majd, s műsorukat Prokofjev Rómeó és Júlia szvitjének részleteivel fogják nyitni (Zeneakadémia, november 8., fél nyolc). Az este karmestere egy újabb világhírű karmester, Charles Dutoit lesz.
