Koncert

John Mayall

  • Soós Tamás
  • 2015. december 5.

Zene

John Mayall egy legenda, és ezen mit sem csorbít, hogy hírnevét a keze alól kikerült bluesgitárosok öregbítették a legsikeresebben. A hatvanas évek swinging Londonjában az ő Bluesbreakers nevű bandája volt a legdivatosabb átjáróház, a blues-rock legjobb játékosai váltották itt egymást pár évente. Andy Fraser például innen igazolt a Free-be, Mick Taylor a Stonesba, Eric Clapton azért lépett ki, hogy a Creamet, Jon Hiseman pedig azért, hogy a Colosseumot megalapítsa. Klasszikusait is ekkoriban adta ki, de nem csak Claptonnal, nélküle is nagyokat villantott Mayall, az A Hard Road, a Bare Wires, az Empty Rooms színes, ízes blueszenéje a mai napig etalon.

Mivel ebben a műfajban nincsen nyugdíjkorhatár, Mayall 82 évesen is aktív, és tavaly az A Special Life, idén a Find A Way To Care c. új lemezével érintette Budapestet. Tény, hogy nem csípett akkorát a koncert, mint például a Blues Breakers with Eric Clapton még félszáz év távlatából is, de a műsor feszes, a közönség pedig hálás volt. Mayall ezúttal bluessztenderdektől sem tartózkodó, sztenderd blueskoncertet adott, amiben a bő kézzel adagolt feldolgozások – köztük Albert King Floodin’ In Californiája – mellé csempészte saját szerzeményeit, a lebegős A Special Life-ot, vagy a lázasan sóvárgóra szólózott Long Gone Midnightot. Ahogy a tét nélkül, felszabadultan örömzenélő Mayall rendre beszámolt a dalok előtt, vagy elcsitította a nézőtéren kialakult, humoros füttydialógot, abból egyaránt körvonalazódott a hírhedten keménykezű zenekarvezető és a brit gentleman portréja, és a koncerten is előbb ez a precizitás, majd a fesztelenség érződött. A kérésre játszott Room to Move-ba már akkora harmonikariffet fújt, és utána olyan játékos párbeszédbe keveredett Greg Rzab basszgitárjával, hogy ­hiába hívják a brit blues atyjának, az bizony világklasszis volt – Freddie King ráadásra tartogatott örökbluesával, a Hideaway-jel egyetemben.

Akvárium Klub, október 29.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.