Koncert

John Mayall

  • Soós Tamás
  • 2015. december 5.

Zene

John Mayall egy legenda, és ezen mit sem csorbít, hogy hírnevét a keze alól kikerült bluesgitárosok öregbítették a legsikeresebben. A hatvanas évek swinging Londonjában az ő Bluesbreakers nevű bandája volt a legdivatosabb átjáróház, a blues-rock legjobb játékosai váltották itt egymást pár évente. Andy Fraser például innen igazolt a Free-be, Mick Taylor a Stonesba, Eric Clapton azért lépett ki, hogy a Creamet, Jon Hiseman pedig azért, hogy a Colosseumot megalapítsa. Klasszikusait is ekkoriban adta ki, de nem csak Claptonnal, nélküle is nagyokat villantott Mayall, az A Hard Road, a Bare Wires, az Empty Rooms színes, ízes blueszenéje a mai napig etalon.

Mivel ebben a műfajban nincsen nyugdíjkorhatár, Mayall 82 évesen is aktív, és tavaly az A Special Life, idén a Find A Way To Care c. új lemezével érintette Budapestet. Tény, hogy nem csípett akkorát a koncert, mint például a Blues Breakers with Eric Clapton még félszáz év távlatából is, de a műsor feszes, a közönség pedig hálás volt. Mayall ezúttal bluessztenderdektől sem tartózkodó, sztenderd blueskoncertet adott, amiben a bő kézzel adagolt feldolgozások – köztük Albert King Floodin’ In Californiája – mellé csempészte saját szerzeményeit, a lebegős A Special Life-ot, vagy a lázasan sóvárgóra szólózott Long Gone Midnightot. Ahogy a tét nélkül, felszabadultan örömzenélő Mayall rendre beszámolt a dalok előtt, vagy elcsitította a nézőtéren kialakult, humoros füttydialógot, abból egyaránt körvonalazódott a hírhedten keménykezű zenekarvezető és a brit gentleman portréja, és a koncerten is előbb ez a precizitás, majd a fesztelenség érződött. A kérésre játszott Room to Move-ba már akkora harmonikariffet fújt, és utána olyan játékos párbeszédbe keveredett Greg Rzab basszgitárjával, hogy ­hiába hívják a brit blues atyjának, az bizony világklasszis volt – Freddie King ráadásra tartogatott örökbluesával, a Hideaway-jel egyetemben.

Akvárium Klub, október 29.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.