Lemez

Michael Monroe: Black­out States

  • - greff -
  • 2015. december 5.

Zene

Mindenki tudta tíz, húsz, sőt már harminc évvel ezelőtt is, hogy a helsinki hajlakk-király a színpadon fogja majd egyszer (egy merész spárga, egy Marshall-erősítő tetején bemutatott fejenállás, vagy a zsinórpadlásról a levegőbe lövellt tüzes szaxofonszóló közepette) visszaadni a lelkét a teremtőnek, hiszen kevés énekesnél ennyire egyértelmű, hogy elsőrangú előadóművésznek született, és úgy is fogja végezni: feltúrt hajjal, vérvörös lakknadrágban és talpig sminkben a mikrofonállvány előtt. Azt viszont talán senki sem sejtette, hogy Michael Monroe ötven fölött, több mint 35 évvel a pályakezdése után fogja kiadni a legerősebb albumait, amelyek ráadásul nem is afféle érett férfikori merengésekkel, hanem éppen ellenkezőleg, a gázpedált ütközésig pumpáló, erősen punkos partirockkal lesznek teletöltve. Monroe ezzel együtt nem tesz úgy, mintha nem tudná, melyik évet is koptatjuk épp: újabb lemezein mindent látott veteránként szólal meg, többször is világosan utalva a múltjára, csak aztán megrázza magát, és bejelenti, hogy márpedig ő a révbe érkezés helyett inkább örökre fiatal marad.

Nem egészen világos, hogyan csinálja, de egyelőre sikerül neki. Sikerül még úgy is, hogy a dalszerzők folyamatosan cserélődnek körülötte, bár a New York Dolls visszatérő felállásából megismert Steve Conte és régi Hanoi Rocks-os társa, Sami Yaffa most már állandó pontoknak tűnnek a zenekarban. Lehet, hogy ők őrzik a titkot, lehet, hogy a főnök – egy biztos: a Blackout Statesen gyenge dal nincsen, csak jó, jobb és kiemelkedő.

Spinefarm/Universal, 2015

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.