Lemez

Michael Monroe: Black­out States

  • - greff -
  • 2015. december 5.

Zene

Mindenki tudta tíz, húsz, sőt már harminc évvel ezelőtt is, hogy a helsinki hajlakk-király a színpadon fogja majd egyszer (egy merész spárga, egy Marshall-erősítő tetején bemutatott fejenállás, vagy a zsinórpadlásról a levegőbe lövellt tüzes szaxofonszóló közepette) visszaadni a lelkét a teremtőnek, hiszen kevés énekesnél ennyire egyértelmű, hogy elsőrangú előadóművésznek született, és úgy is fogja végezni: feltúrt hajjal, vérvörös lakknadrágban és talpig sminkben a mikrofonállvány előtt. Azt viszont talán senki sem sejtette, hogy Michael Monroe ötven fölött, több mint 35 évvel a pályakezdése után fogja kiadni a legerősebb albumait, amelyek ráadásul nem is afféle érett férfikori merengésekkel, hanem éppen ellenkezőleg, a gázpedált ütközésig pumpáló, erősen punkos partirockkal lesznek teletöltve. Monroe ezzel együtt nem tesz úgy, mintha nem tudná, melyik évet is koptatjuk épp: újabb lemezein mindent látott veteránként szólal meg, többször is világosan utalva a múltjára, csak aztán megrázza magát, és bejelenti, hogy márpedig ő a révbe érkezés helyett inkább örökre fiatal marad.

Nem egészen világos, hogyan csinálja, de egyelőre sikerül neki. Sikerül még úgy is, hogy a dalszerzők folyamatosan cserélődnek körülötte, bár a New York Dolls visszatérő felállásából megismert Steve Conte és régi Hanoi Rocks-os társa, Sami Yaffa most már állandó pontoknak tűnnek a zenekarban. Lehet, hogy ők őrzik a titkot, lehet, hogy a főnök – egy biztos: a Blackout Statesen gyenge dal nincsen, csak jó, jobb és kiemelkedő.

Spinefarm/Universal, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.