fõcímmel október végén elindult Újvidékrõl egy kétéves utazó fesztiválsorozat. Tematikus, európai projektrõl van szó, amelyet a nantes-i Thé‰tre du Rictus kezdeményezett Egerrel, Chebbel és Újvidékkel összekapaszkodva, hogy hathavonta kölcsönösen belepillanthassanak egymás kortárs színházi termésébe. A Gárdonyi Géza Színház Háy János zászlaja alatt állt ki a végeken, A Pityu bácsi fiának kolbász- és fokhagymafüzérei mellé A Gézagyereket is magukkal vitték egy felolvasás erejéig. A chebi Nyugat-csehországi Színház Václav Havel Összeesküvõk címû darabját ítélte exportálhatónak. De hogy Havel mennyiben számít még igazán hiteles kortárs drámaírónak? A sok fiatal színész minden erõfeszítése ellenére vastag porréteg fedte az elõadást. A kezdeményezõ francia fél a 33 éves Sylvain Levey két szövegét gyúrta egybe; az Aszfaltdzsungel nem revelatív elõadás, ugyanakkor olyannyira francia és megbízható, hogy legközelebb az avignoni fesztiválon is meg lehet majd nézni. A záróakkordot a házigazda Szerb Nemzeti Színház ütötte le Milena Markovic Babahajó címû darabjával: a nõi író és a nõi rendezõ keze alól egyfajta 21. századi feminista Peer Gynt jött ki remek elõadásban.
A beszélgetéseken és a nemzetközi eszmecserén túl az esemény talán legizgalmasabb villanása az a mesterkurzus, amely végighalad a fesztiválsorozat két évén: minden náció 2 színésze dolgozik együtt Laurent Maindon francia rendezõvel és a részt vevõ dramaturgokkal, mígnem az alkalmanként felvázolt jelenetsorok egész estés elõadássá állnak össze. Érdekes, ugyanakkor riasztó élmény, mennyire átüt minden egyes gesztuson és mások számára érthetetlen megszólaláson a nemzeti karakter: a magyarok kiállása és makacs ragaszkodása, a csehek fiatalos lendülete, a franciák könnyedsége és formalizmusa, valamint a szerbek meleg szívbe ágyazott nyers ereje.
Újvidék, október 30.-november 3.
Elõadások: *** és fél
Szervezés: *****
