Film - A fedő nevei - Tony Gilroy: Kettős játék

  • - köves -
  • 2009. április 30.

Zene

Annyi drogbáró, terroristavezér és diktátorocska után Hollywood végre pihenhet; megvan az új, tartósnak ígérkező ellenségkép: késsel-villával eszik, öltönye van és vállalatbirodalma, országokat tesz zsebre, keresztnevükön szólítja a bankautomatákat, és saját csapattal indul az olimpián. Aki úgy összeüt egy ilyen corporate thrillert, hogy senki sem röhögi el magát rajta, azé a műfaj kisdoktorija, ám aki tudja ezt frakkban, fordítva is, elegántosan elviccelve a dolgot, az az igazi spíler. Tony Gilroynak mindkét fokozat összejött: -köves-

Annyi drogbáró, terroristavezér és diktátorocska után Hollywood végre pihenhet; megvan az új, tartósnak ígérkező ellenségkép: késsel-villával eszik, öltönye van és vállalatbirodalma, országokat tesz zsebre, keresztnevükön szólítja a bankautomatákat, és saját csapattal indul az olimpián. Aki úgy összeüt egy ilyen corporate thrillert, hogy senki sem röhögi el magát rajta, azé a műfaj kisdoktorija, ám aki tudja ezt frakkban, fordítva is, elegántosan elviccelve a dolgot, az az igazi spíler. Tony Gilroynak mindkét fokozat összejött: az oda a Michael Clayton volt, a vissza pedig ez a film. Az író-rendező két műsorszámot futtat: az egyik a szerelmes szuperkémeké, akik még a paplan alatt is konspirálnak, a másik pedig az egymás szívatásában kiteljesedő iparmágnásoké. Mivel a romantikus-átverős vonalon Julia Roberts és Clive Owen teszik váltott álruhákban a szépet, az üzletin viszont Paul Giamatti és Tom Wilkinson acsarkodik, nem kérdés, hogy kié a reflektorfény. Kár, mert a táncos-komikusi versengésben Wilkinsonéké a tüzesebb szám: e két, díszként belógatott segéderő az igazi haszonélvezője a produkciót mozgató főpoénnak, melyet Gilroy minden kameraállásból elsüt: hát nem vicces, hogy a kémthrillerek teljes arzenálja, az ügynökök és kamerák, a fedőnevek és az összes fontoskodó hadműveleti manőver a pelenka- és samponipar kulisszái között is bevethető! Végső soron igaza van, mert az tényleg szellemes, ahogy Giamatti hadvezéri vonulása közben úgy osztogatja a parancsokat, mintha épp Lengyelország lerohanására készülne, pedig csak a délutáni fogpaszta-prezentáció sorsa a tét, és nem kevésbé vidám az a némajáték, melyben az akciódramaturgia szégyenére a két cégvezér lassított felvételen esik egymásnak. Csak hát a köztes időkbe, az egyre hosszabb szünetekbe kell nagyon a két sztár keserves igyekezete; becsületükre legyen mondva, Clive és Julia a legjobb mosolyát hozza.

Az UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.