film - A GAMMA-SUGARAK HATÁSA A SZÁZSZORSZÉPEKRE

  • - ts -
  • 2010. június 10.

Zene

A történet nem ismeretlen, Paul Zindel hatvanas évek közepén kelt színjátékát magyar színházak is előveszik időnként, a maga idejében pedig az Off-Broadwayn volt nagy siker. Az 1972-es moziváltozat sem idegen, hiszen a hetvennégyes Mikulás meghozta a pesti mozikba is. A Gamma-sugarak emlékezetesen "családi film", a szó minden lehetséges értelmében, melyek közül a kevésbé érdekes, de aligha elhagyható, hogy a rendező (Paul Newman) a mű döntő szerepeit feleségére és lányára bízta.
A történet nem ismeretlen, Paul Zindel hatvanas évek közepén kelt színjátékát magyar színházak is elõveszik idõnként, a maga idejében pedig az Off-Broadwayn volt nagy siker. Az 1972-es moziváltozat sem idegen, hiszen a hetvennégyes Mikulás meghozta a pesti mozikba is.

A Gamma-sugarak emlékezetesen "családi film", a szó minden lehetséges értelmében, melyek közül a kevésbé érdekes, de aligha elhagyható, hogy a rendezõ (Paul Newman) a mû döntõ szerepeit feleségére és lányára bízta. Ám családi film abban a tekintetben is, hogy a családról, adott esetben egy megcsonkult családról szól. A Joanne Woodward játszta megözvegyült anya, Beatrice két lánygyermekével és a körülötte lévõ világgal küzd, jobbára feltett kézzel: álmaiba menekülve. Az egyik lánya epilepsziás, a másik magával van elfoglalva - az õ növényápolási módszereinek adózik a cím, ami egyben a mû kulcsa is, hisz az emberek viselkedése is megjelenik éppenséggel a virágkép(let)ekben. Voltaképpen nem is az érdekes, hogy mi lesz Beatrice családjával, hanem az, hogyan látja õket a rendezõ: nos, kétségkívül úgy, mint az övéit (bár aligha feltételezhetõ, hogy másként lett volna más színészekkel).

Egy alapvetõen szomorú és gyakorlatilag kilátástalan alapszituáció jelenik meg a vásznon, tagadhatatlanul vidám, illetve vidámító körülmények között, az elbeszélés és az elõadás határozott törekvései szerint. És ráadásnak az sem egy utolsó mulatság, ha Newman második rendezését összehasonlítjuk Robert Redford elsõ rendezésével, az Átlagemberekkel.

Adja az Örökmozgó 13-án, fél kilenckor

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.