film - A GAMMA-SUGARAK HATÁSA A SZÁZSZORSZÉPEKRE

  • - ts -
  • 2010. június 10.

Zene

A történet nem ismeretlen, Paul Zindel hatvanas évek közepén kelt színjátékát magyar színházak is előveszik időnként, a maga idejében pedig az Off-Broadwayn volt nagy siker. Az 1972-es moziváltozat sem idegen, hiszen a hetvennégyes Mikulás meghozta a pesti mozikba is. A Gamma-sugarak emlékezetesen "családi film", a szó minden lehetséges értelmében, melyek közül a kevésbé érdekes, de aligha elhagyható, hogy a rendező (Paul Newman) a mű döntő szerepeit feleségére és lányára bízta.
A történet nem ismeretlen, Paul Zindel hatvanas évek közepén kelt színjátékát magyar színházak is elõveszik idõnként, a maga idejében pedig az Off-Broadwayn volt nagy siker. Az 1972-es moziváltozat sem idegen, hiszen a hetvennégyes Mikulás meghozta a pesti mozikba is.

A Gamma-sugarak emlékezetesen "családi film", a szó minden lehetséges értelmében, melyek közül a kevésbé érdekes, de aligha elhagyható, hogy a rendezõ (Paul Newman) a mû döntõ szerepeit feleségére és lányára bízta. Ám családi film abban a tekintetben is, hogy a családról, adott esetben egy megcsonkult családról szól. A Joanne Woodward játszta megözvegyült anya, Beatrice két lánygyermekével és a körülötte lévõ világgal küzd, jobbára feltett kézzel: álmaiba menekülve. Az egyik lánya epilepsziás, a másik magával van elfoglalva - az õ növényápolási módszereinek adózik a cím, ami egyben a mû kulcsa is, hisz az emberek viselkedése is megjelenik éppenséggel a virágkép(let)ekben. Voltaképpen nem is az érdekes, hogy mi lesz Beatrice családjával, hanem az, hogyan látja õket a rendezõ: nos, kétségkívül úgy, mint az övéit (bár aligha feltételezhetõ, hogy másként lett volna más színészekkel).

Egy alapvetõen szomorú és gyakorlatilag kilátástalan alapszituáció jelenik meg a vásznon, tagadhatatlanul vidám, illetve vidámító körülmények között, az elbeszélés és az elõadás határozott törekvései szerint. És ráadásnak az sem egy utolsó mulatság, ha Newman második rendezését összehasonlítjuk Robert Redford elsõ rendezésével, az Átlagemberekkel.

Adja az Örökmozgó 13-án, fél kilenckor

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.