film - Az igenember

  • Balázs Áron
  • 2009. január 15.

Zene

Egyre ritkább az olyan vígjáték, amin tényleg betegre röhögheti magát az ember. Néha megmosolyogjuk ugyan a Fűrész-széria egy újabb részének világ körüli sikerét, de már nagyon jólesne valami fertőző kacagás.
Egyre ritkább az olyan vígjáték, amin tényleg betegre röhögheti magát az ember. Néha megmosolyogjuk ugyan a Fûrész-széria egy újabb részének világ körüli sikerét, de már nagyon jólesne valami fertõzõ kacagás. A sokak által õstehetségnek, még többek által a humor gumiarcú antikrisztusának tekintett Jim Carrey a 23-as szám setét borzalmai után ismét komolytalanabb vizekre evickélt. Az országos füllentõbõl krónikus igazmondóvá lett Hanta Boy okkal jut eszünkbe; a fásult örök tagadót beszervezi egy igenszekta: a térítést követõen minden szemenszedett hülyeségre egybõl biccentenie kell. Yeszelésre ítélt harsány fõszereplõnk fel- az alpári viccáradat pedig elszabadul. Élni kezd, és nem ismer lehetetlent: futás közben fényképezni, neten ismerkedni, Harry Potternek öltözni (minõ bátorság). Mindez azért nyomokban emlékeztet a keményvonalas Carrey-dolgozatokra, melyek gügyögéseibõl még Rowan Atkinson is sokat tanulhatott, most a meglett szomszéd hölggyel folytatott orális akcióból a Wayans fivérek meríthetnek. Az efféle tréfákhoz - ki gondolná - a Forrest Gump-i ütõdöttségen át vezet a gyermeki bárgyúsággal kikövezett filmbéli út; Carrey mentségére legyen mondva, hogy legalább tisztában van önnön kvalitásának limitjeivel. A szerelmi románcnak álcázott mozi értelmes pillanatait is agyoncsapja a leginkább ittas haverok közötti ökörködések során kiötlött gegek görcsös megvalósítására tett erõfeszítések dühödt elszántsága. Röhögni se merünk.

Az InterCom bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”