film - Az igenember

  • Balázs Áron
  • 2009. január 15.

Zene

Egyre ritkább az olyan vígjáték, amin tényleg betegre röhögheti magát az ember. Néha megmosolyogjuk ugyan a Fűrész-széria egy újabb részének világ körüli sikerét, de már nagyon jólesne valami fertőző kacagás.
Egyre ritkább az olyan vígjáték, amin tényleg betegre röhögheti magát az ember. Néha megmosolyogjuk ugyan a Fûrész-széria egy újabb részének világ körüli sikerét, de már nagyon jólesne valami fertõzõ kacagás. A sokak által õstehetségnek, még többek által a humor gumiarcú antikrisztusának tekintett Jim Carrey a 23-as szám setét borzalmai után ismét komolytalanabb vizekre evickélt. Az országos füllentõbõl krónikus igazmondóvá lett Hanta Boy okkal jut eszünkbe; a fásult örök tagadót beszervezi egy igenszekta: a térítést követõen minden szemenszedett hülyeségre egybõl biccentenie kell. Yeszelésre ítélt harsány fõszereplõnk fel- az alpári viccáradat pedig elszabadul. Élni kezd, és nem ismer lehetetlent: futás közben fényképezni, neten ismerkedni, Harry Potternek öltözni (minõ bátorság). Mindez azért nyomokban emlékeztet a keményvonalas Carrey-dolgozatokra, melyek gügyögéseibõl még Rowan Atkinson is sokat tanulhatott, most a meglett szomszéd hölggyel folytatott orális akcióból a Wayans fivérek meríthetnek. Az efféle tréfákhoz - ki gondolná - a Forrest Gump-i ütõdöttségen át vezet a gyermeki bárgyúsággal kikövezett filmbéli út; Carrey mentségére legyen mondva, hogy legalább tisztában van önnön kvalitásának limitjeivel. A szerelmi románcnak álcázott mozi értelmes pillanatait is agyoncsapja a leginkább ittas haverok közötti ökörködések során kiötlött gegek görcsös megvalósítására tett erõfeszítések dühödt elszántsága. Röhögni se merünk.

Az InterCom bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.