A Kínzó együttlét Jan Bonny elsõ filmje; témájára egy újságcikkben akadt. Az újság pár sorban említ egy dán felmérést, miszerint egy élettársi kapcsolatban - nem feltétlenül kell ahhoz házasság, hogy pokol legyen az együttélés - a nõk legalább annyiszor bántalmazzák brutálisan férfi partnereiket, mint fordítva. Eddig is sejtettük, hogy ott bûzlik valami...
E rossz hírbõl született a tanárnõ Anna és a rendõr Georg házasságának nyomasztó története. Anna heti, de inkább napi rendszerességgel veri laposra férjét, ha van rajta sapka, ha nincs. Georg elõzõ életében biztos birka volt, mert zokszó nélkül tûri, sõt, mikor Anna szakemberhez akar fordulni, Georg nem engedi; szerinte ura a helyzetnek. Egészen addig állja a sarat, mígnem Annát nappalijuk kanapéján rajtakapja kollégájával, bár még ekkor is õrzi megismert hidegvérét - lehet, hogy nem is birka volt, hanem hüllõ -, és szépen leül megvacsorázni. Anna erre totál kiakad, és most már - sodrófa éppeni híján - az üveg borsszóróval (az a szép nagy IKEA-modell) veri el a férjét, ráadásként még a nyakába is önti az alig elkezdett vacsora maradványait. A kollégát sem nyûgözi le a látvány. Az õrsön oda Georg reputációja és így elõléptetése is. Na, mit csinál erre Georg? Hazamegy, és a feldíszített karácsonyfa elõtt jól elveri Annát.
A magam részérõl nem adnék sok újságot Bonny kezébe.
Forgalmazza az Anjou Lafayette
**
