film - EZ IS SZERELEM

  • - ts -
  • 2010. február 18.

Zene

1962-ben még nyáron tartották a berlini filmfesztivált, most meg épp most van - ennyit változott világ, nem többet. Mindezt azért fontos leszögezni, mert egy közel ötvenéves film (akár újbóli) megnézéséhez kell némi bátorság.
1962-ben még nyáron tartották a berlini filmfesztivált, most meg épp most van - ennyit változott világ, nem többet. Mindezt azért fontos leszögezni, mert egy közel ötvenéves film (akár újbóli) megnézéséhez kell némi bátorság. Szögezzük tehát sietve le: John Schlesinger mondott alkalomból a legjobb film Arany Medve díjával kitüntetett mûvének nem járt még le a szavatossági ideje - s ha eddig nem, akkor ki tudja, lehet, hogy sohase már...

Vannak az épp ekkortájt induló híres brit free cinemának emblematikus és ebbéli státusukban elfeledettebb rendezõhéroszai. Azokból lettek az örökmozi megkérdõjelezhetetlen istenalakjai, akiknek nem jött be Amerika (Lindsay Anderson, Tony Richardson), s azokból a kódorgó mûvészi középosztály, akiknek valamennyire bejött (Karel Reisz, Richard Lester és Schlesingerünk) - megítélésünk szerint ez tök igazságtalan, aki tovább maradt a seggén, több ugyanolyan filmet csinált. Ez akkor sem olyan nagy kunszt, ha ez az "ugyanolyan" kábé a filmmûvészet fennkölt csúcsa (komolyan).

Az Ez is szerelem (A Kind of Loving) a dühöngõ ifjak mozijának teljesen tipikus darabja, közeli rokona például az Egy csepp méznek: fekete-fehér, valami rettenetes északi indusztriál zónában (nem esküszöm meg, de tán valahol Lanca-shire-ben) játszódik, Alan Bates egy ambiciózus kezdõ, pronyóból kikászálódni készülõ fehérgalléros, aki persze rögtön felcsinálja a csaját. A szerencsétlen marhája. Ebbõl lesznek aztán egész életre elcsomagolható kellemetlenségek, anyós, após, egyebek. S a végére egy rossz kezdetnek inkább tûnõ befejezés...

Vetíti az Örökmozgó, 19-én, 16.30-kor

*****

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.