film - EZ IS SZERELEM

  • - ts -
  • 2010. február 18.

Zene

1962-ben még nyáron tartották a berlini filmfesztivált, most meg épp most van - ennyit változott világ, nem többet. Mindezt azért fontos leszögezni, mert egy közel ötvenéves film (akár újbóli) megnézéséhez kell némi bátorság.
1962-ben még nyáron tartották a berlini filmfesztivált, most meg épp most van - ennyit változott világ, nem többet. Mindezt azért fontos leszögezni, mert egy közel ötvenéves film (akár újbóli) megnézéséhez kell némi bátorság. Szögezzük tehát sietve le: John Schlesinger mondott alkalomból a legjobb film Arany Medve díjával kitüntetett mûvének nem járt még le a szavatossági ideje - s ha eddig nem, akkor ki tudja, lehet, hogy sohase már...

Vannak az épp ekkortájt induló híres brit free cinemának emblematikus és ebbéli státusukban elfeledettebb rendezõhéroszai. Azokból lettek az örökmozi megkérdõjelezhetetlen istenalakjai, akiknek nem jött be Amerika (Lindsay Anderson, Tony Richardson), s azokból a kódorgó mûvészi középosztály, akiknek valamennyire bejött (Karel Reisz, Richard Lester és Schlesingerünk) - megítélésünk szerint ez tök igazságtalan, aki tovább maradt a seggén, több ugyanolyan filmet csinált. Ez akkor sem olyan nagy kunszt, ha ez az "ugyanolyan" kábé a filmmûvészet fennkölt csúcsa (komolyan).

Az Ez is szerelem (A Kind of Loving) a dühöngõ ifjak mozijának teljesen tipikus darabja, közeli rokona például az Egy csepp méznek: fekete-fehér, valami rettenetes északi indusztriál zónában (nem esküszöm meg, de tán valahol Lanca-shire-ben) játszódik, Alan Bates egy ambiciózus kezdõ, pronyóból kikászálódni készülõ fehérgalléros, aki persze rögtön felcsinálja a csaját. A szerencsétlen marhája. Ebbõl lesznek aztán egész életre elcsomagolható kellemetlenségek, anyós, após, egyebek. S a végére egy rossz kezdetnek inkább tûnõ befejezés...

Vetíti az Örökmozgó, 19-én, 16.30-kor

*****

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.