tévésorozat - SPARTACUS - VÉR ÉS HOMOK

  • - ts -
  • 2010. június 3.

Zene

Van egy megkerülhetetlen alaphelyzet, mégpedig az, ha az HBO egy újabb ókori sorozattal jön ki, az akkor is figyelmet érdemel - már csak a nagy előd, a tévészériák mindenkori top 10-ének biztos tagja, a Róma miatt is -, ha az alkotói műtörténeti előzményként nem csak a mondott mesterművet emlegetik, de nagy büszkén a moziban futott 300-at is, illetve - és most fogja be mindenki az orrát - a Xena (A harcos hercegnő, huh!) című, rendszeresen visszatérő rémálmot is. Ráadásul a Xenát alakító művésznő már a sorozat elején személyesen is megjelenik, egy éppenséggel a Rómából átléptetett (a férjét nagyravágyásával programozó) aszszonytípus megtestesítőjeként - erőtlen, persze, de kétségkívül nem ő okozza a mű bajait.
Van egy megkerülhetetlen alaphelyzet, mégpedig az, ha az HBO egy újabb ókori sorozattal jön ki, az akkor is figyelmet érdemel - már csak a nagy elõd, a tévészériák mindenkori top 10-ének biztos tagja, a Róma miatt is -, ha az alkotói mûtörténeti elõzményként nem csak a mondott mestermûvet emlegetik, de nagy büszkén a moziban futott 300-at is, illetve - és most fogja be mindenki az orrát - a Xena (A harcos hercegnõ, huh!) címû, rendszeresen visszatérõ rémálmot is. Ráadásul a Xenát alakító mûvésznõ már a sorozat elején személyesen is megjelenik, egy éppenséggel a Rómából átléptetett (a férjét nagyravágyásával programozó) aszszonytípus megtestesítõjeként - erõtlen, persze, de kétségkívül nem õ okozza a mû bajait. Azokat - s vannak számosan - inkább a papírból kivágott, finoman szólva is egyértelmû figurák, de még inkább a megvalósítás mûvészi ambíciói okozzák: a végig monkrómban tartott képeken bordón és lassítva kiömlõ vér inkább komikus, mint ijesztõ, a stilizált, s szintén nagy kedvvel be-belassított szexjelenetek, minden pucérkodás dacára inkább prûdek és hervasztók, mint izgalmasak. Evvel együtt nagy történet a Spartacusé, pláne, hogy tudjuk a végét, ám addig - ezúttal úgy alakul - számos intrikán és haláleseten kell átrágnunk magunkat (mondjuk dramaturgiailag és emberileg, vagyis szimpátiailag egyik elveszett testért sem kár).

Summa summarum, ez a Spartacus egy végtelenségig modoros, átlátszó marhaság serdületlen (lelkû) célközönség részére - a Rómához képest döntõen szûkösebb forrásokból.

Vetíti június 1-jétõl az HBO, ismétlések az HBO2-n

**

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.