film - HAJSZA

  • - kg -
  • 2010. augusztus 26.

Zene

Ott kellett volna abbahagyni, annál az egyszerre feszült és életszerűségével tüntető jelenetnél, melyben a metrókocsiban kéregető kétes egzisztencia különösebb ok nélkül alaposan képen töröl egy zavartan stírölő kispolgárt. A pofonban nagyjából annyi van, hogy bánjad a magad dolgát, de az is lehet, hogy ez már maga a fentről jövő üzenet - Patrice Chéreau-nál sosem lehet tudni.
Ott kellett volna abbahagyni, annál az egyszerre feszült és életszerûségével tüntetõ jelenetnél, melyben a metrókocsiban kéregetõ kétes egzisztencia különösebb ok nélkül alaposan képen töröl egy zavartan stírölõ kispolgárt. A pofonban nagyjából annyi van, hogy bánjad a magad dolgát, de az is lehet, hogy ez már maga a fentrõl jövõ üzenet - Patrice Chéreau-nál sosem lehet tudni. A riadt, ám egyszersmind kíváncsi kispolgári bámészkodás mindenesetre hiteles, miként a párizsi metró utasainak pofonra adott kollektív válasza is: a csattanás utáni csendben mindenki hallgat, ahogy csak bír.

Egy, csak egy garcon van az utasok közt, akit felcsigáz e kínos tömegközlekedési incidens: Romain Duris átlag párizsira állított ábrázata világlik ki a közömbös tömegbõl. Alighanem dráma lesz, de esõ mindenképp. És valóban: szép nagy vihar dúl a Duris által megformált borostás egzisztenciában (kétes õ is, de nem dülöngél), olyan franciásan kényeskedõ vihar, melyben mindenki szörnyen és kibírhatatlanul szereti a másikat, de fõleg Duris a nagy európai míszhatározóban is igen elõkelõ helyen feltüntetett Charlotte Gainsbourg-t. 'k ketten szünet nélkül vágják a szerelmes gorombaságokat egymás fejéhez, Duris néha rá is gyújt idegesen, vagy iszik egy sört zavartan, Gainsbourg pedig néz és néz. E kivert kutya tekintetekkel kísért adok-kapok már jóval kínosabb, mint a film elején elcsattanó pofon, különösen, hogy Jean-Hugues Anglade is feltûnik a színen, és a szeretet természetérõl ugyancsak szívesen elmélkedõ szatírként szerelmérõl biztosítja Duris-t. Talán csak Charlotte Rampling hiányzik a képbõl, hogy egy kávéház ablakánál kétértelmûen nézzen a füstös üvegen át, de õ bizonyára a következõ Ozonban vagy talán egy készülõ Hanekében teljesít ilyen irányú szolgálatot. Ha kell a mindent kétszer elhallgató európai mûvész-mûvészfilmnek reklám, olyasmi, mint a tõlem vegyen autót, a Hajsza minden igényt kielégít.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.