Kedves nézõink, a Családi kör e heti, Vincenzo Natali rendezte adásában arról lesz szó, milyen nehézségekkel néznek szembe azok a szülõk, akik édes gyermekükként nevelgetnek egy állati és emberi DNS-bõl, saját kezûleg összetákolt élõlényt. Idõszerû a kérdés, elvégre itt az iskolakezdés, nem mindegy, miként oldható meg a gyorsan cseperedõ, kislányosan félénk, de támadólag is könnyen fellépõ gyermek beiskoláztatása, különös tekintettel a csúfolódásoknak könnyen okot adó állati végtagvégzõdésekre és a hosszú farkincára, melynek tûhegyes végzõdése veszedelmes fegyver is egyben. De hol vagyunk még az iskolaválasztástól; a kishibrides szülõknek egyelõre azért fáj a fejük, mert ami úgy indult, mint két kockafejû tudós hobbikísérlete, az kezet-lábat, szárnyat, sõt lelket is növesztett, s már nem csupán valami élõ massza, hanem szópókerben is fejlett, széptevõ teremtés a felnövéssel járó lelki feszültségekkel. E feszültségeknek elõször egy vadon élõ nyúl látja kárát, de míg a legtöbb kiskorúval az a baj, hogy nem eteti a húsvéti házinyulat, a hibridlánnyal az, hogy nyersen elfogyaszt egy élõ példányt. A helyzet innentõl csak súlyosbodik, a továbbtanulásra már senki sem gondol, Adrien Brody és Sarah Polley ábrázatán viszont egyre többször suhan át a kétség, tán mégiscsak szerencsésebb lett volna a természetes úton gyermeket csinálni. A természetes úttal járó bonyodalmak azonban egy másik mûfaj hatáskörébe tartoznak, mi ellenben egy jóízût frankensteinkedni gyûltünk össze; egy szelídnek nem mondható, közepesen szórakoztató teremtéshez.
A Budapest Film bemutatója
***
