lemez - SEELAND: HOW TO LIVE

  • Soós Csaba
  • 2010. szeptember 23.

Zene

Minden stílusirányzattal előfordul, hogy előbb-utóbb kiüresedik, tartalom nélkülivé válik, főleg, ha olyanok is rácsapják a mancsukat, akik a profitszerzésen kívül másban nem nagyon érdekeltek. A retrofuturista szóról például manapság sokaknak már csak egy szépen dizájnolt állólámpa jut eszükbe a nagyszoba sarkából, egyes rosszakarók szerint pedig eredetileg sem szólt az egész többről.
Minden stílusirányzattal elõfordul, hogy elõbb-utóbb kiüresedik, tartalom nélkülivé válik, fõleg, ha olyanok is rácsapják a mancsukat, akik a profitszerzésen kívül másban nem nagyon érdekeltek. A retrofuturista szóról például manapság sokaknak már csak egy szépen dizájnolt állólámpa jut eszükbe a nagyszoba sarkából, egyes rosszakarók szerint pedig eredetileg sem szólt az egész többrõl.

A mozgalomnak ihletet adó ötvenes-hatvanas évek fordulóján azonban még õszintén hittek a felvázolt jövõképekben, és egy popzenei irányzat is alakult space age pop néven, amelynek képviselõi (Esquivel, Martin Denny) analóg szintik (például Moog) és nagyzenekarok összeterelésével képzelték el a jövõ hangjait. A mûfaj gyorsan eltûnt, hogy aztán a 90-es években bukkanjon fel új köntösben az angol Stereolabnek és a Broadcastnek köszönhetõen, immár krautrockkal, a 60-as évek francia csajpopjával, Velvet Undergrounddal, filmzenékkel keverve.

A birminghami Seeland egyik alapítója ex-Broadcast tag, az alma tehát nem esik messze a fájától: a zenekar második lemeze ugyanaz a retrofuturista megközelítésû zene, ám hangsúlyosabb benne a 60-as évek pszichedelikus popja. Néhol egy ûrbe kilõtt The Kinks képe is bevillanhat a hallgató elõtt, a kortársak közül meg a Super Furry Animals dallamvilága simogatja a hallójáratokat, miközben ósdi szintetizátorok, különféle kütyük és hagyományos rockhangszerek vívnak sikeres csatát a szívünkért-lelkünkért, amíg odakint veri a párkányt az esõ, és fúj a novembert idézõ szél.

Loaf, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.