film - KUNG FU PANDA 2

  • - kg -
  • 2011. június 2.

Zene

Belső béke, belső béke - kántálja a kungfus pandamackó, annak biztos tudatában, hogy nincs az a filmsztár vagy method actingre felesküdött szaki, akinek az ilyesmi jól állna. Bizony, bizony, kungfuzó pandamackónak kell ahhoz lenni, hogy hitelesen mantrázhassuk a belső békét, de a Po nevű animációs harcművésznek más előnye is van a nyári szezon akciósztárjaival szemben.
Belsõ béke, belsõ béke - kántálja a kungfus pandamackó, annak biztos tudatában, hogy nincs az a filmsztár vagy method actingre felesküdött szaki, akinek az ilyesmi jól állna. Bizony, bizony, kungfuzó pandamackónak kell ahhoz lenni, hogy hitelesen mantrázhassuk a belsõ békét, de a Po nevû animációs harcmûvésznek más elõnye is van a nyári szezon akciósztárjaival szemben. Mert nemcsak a belsõ béke áll jól neki, hanem az identitáskeresés is. Szegény fejének csak most kezd derengeni, hogy a drága jó lúd, akit õ papájaként ismer, lehet, hogy nem is vér szerinti õse... Hogy mik vannak! Talán a haspókok családjában kell az õsöket keresni, vagy talán egy csúf pandapogrom kihûlt helyén, mely csúfságot egy albínó páva követte el az albínó pávákra oly jellemzõ kisebbségi komplexusból. De ez még semmi, mert Pónak nemcsak az identitásválság áll jól, meg a kungfu, de a népszerû nyugati harcmûvészetben, a csetlés-botlásban is nyerõ. Na, ezt csinálja utána egy J. Depp vagy egy T. Cruise! Utóbbi valamelyest csinálja is, új filmjét, a Mission Impossible sokadik részét ugyanis a L'ecsó legfõbb kreatívjával rendezteti. De míg Cruise-nak soha nem lesz mersze egy kungfuzó retekkel kiállni, addig Po ezt is bevállalja, és a nagy identitáskeresésben még Kínát is megmentheti. Lehet persze, hogy hû harcostársai egy kissé a háttérbe szorulnak, de a Sáska ízelt lelkébe azért így is belelátunk; e nagy harcos egy rendes lányra vágyik, aki esküvõ után a fejét leharapná. Amilyen remek móka a Kung Fu Panda 2, a Kung Fu Sáskára is simán befizetnénk.

Az UIP-Duna Film bemutatója

****

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.