film - MÁSNAPOSOK 2.

  • - kg -
  • 2011. június 2.

Zene

b> Ennek egyszer már elkészült a folytatása, Terhes társaság címmel adták a mozik, és nemcsak a rendező (Todd Phillips), de a főszereplő (Zach Galifianakis) is a Másnaposokból érkezett. Ráadásul a Terhes társaság is arra a félreértésre épült, hogy csakis móka és kacagás származhat abból, ha Galifianakis jóllakott óriáscsecsemőként teszi-veszi magát, mint aki valami rejtélyes stand-up komikusi betegségben szenved.
b> Ennek egyszer már elkészült a folytatása, Terhes társaság címmel adták a mozik, és nemcsak a rendezõ (Todd Phillips), de a fõszereplõ (Zach Galifianakis) is a Másnaposokból érkezett. Ráadásul a Terhes társaság is arra a félreértésre épült, hogy csakis móka és kacagás származhat abból, ha Galifianakis jóllakott óriáscsecsemõként teszi-veszi magát, mint aki valami rejtélyes stand-up komikusi betegségben szenved. Nem szeretnénk nagyon fanyalogni, mert harmadszorra már az sem az igazi, úgyhogy ezúttal inkább a tényadatokra szorítkoznánk. Tehát: a Másnaposoknak a mellékelt ábra szerint a Másnaposok 2. a folytatása, és a folytonosság érzetét erõsíti, hogy az immár sokadszorra visszatérõ Galifianakis mellett majdnem hiánytalanul felsorakoznak az elsõ részben megismert jómadarak. S ha már az állatvilágnál tartunk, Todd Phillips sikerre kárhoztatott új filmjében egy újabb frenetikus ember-állat közjátéknak lehetünk tanúi. Bár ezen a fronton a Terhes társaságot aligha lehet felülmúlni, hiszen az "önkielégítés kutyussal volánnál" a vígjátékkészítés megismételhetetlen csúcsa, de az orálisan fixált dílermajom és Zach összehangolt játéka így sem sokkal marad el a csúcsbeállítástól. A Las Vegast váltó Thaiföldrõl is csak csupa jókat lehet mondani: a térség utoljára talán Sylvester Stallone John Rambo címû klasszikusában volt ennyire elemében. A két film humor és emberábrázolás terén is rokon, bár, ha az emlékezetünk nem csal, Stallone filmjében állhatatos humortalansága ellenére is több volt a komikum, mint a két Másnaposokban együttvéve.

Forgalmazza az InterCom

* és fél

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.