Film - Micimackeaux - Pierre Salvadori: Mosás, vágás, ámítás

  • Kovács Bálint
  • 2011. június 23.

Zene

A horrorfilmkészítésben egész szakág épült a nők kiszolgáltatott helyzetét kihasználó, megfelelő mennyiségű szúró- vagy vágóeszközzel felszerelt gonosztevőkre, egyúttal a nők legrosszabb rémálmainak megelevenítésére. Ilyen szituációval nyit a Mosás, vágás, ámítás is: női fodrászt látunk, kezében ollóval, aki nem hajlandó csak olyan keveset vágni a hajból, amennyit a páciens szeretne. A vadember ezúttal Audrey Tautou,

A horrorfilmkészítésben egész szakág épült a nők kiszolgáltatott helyzetét kihasználó, megfelelő mennyiségű szúró- vagy vágóeszközzel felszerelt gonosztevőkre, egyúttal a nők legrosszabb rémálmainak megelevenítésére. Ilyen szituációval nyit a Mosás, vágás, ámítás is: női fodrászt látunk, kezében ollóval, aki nem hajlandó csak olyan keveset vágni a hajból, amennyit a páciens szeretne. A vadember ezúttal Audrey Tautou, aki legnagyobb sikere okán Amélie-ként vonult be a francia film történetébe, és akit ezúttal, nyilván viccből, Émilie-nek hívnak. Övé a fodrászat, ami a vad első jelenet után hamar elveszti horrorfilmes varázsát, s átalakul a Százholdas Pagony francia filmes megfelelőjévé: pont, mint a Micimackóban, itt is csupa ideg- és szellemi roncs állomásozik. Az egyik asszisztens úgy általában retteg a kommunikáció minden formájától, a karbantartó hajlamos az ideg-összeroppanásra, Émilie anyukája kedvére válogat az önmarcangolás és a kedves őrület közt, magának Émilie-nek meg annyi baja van, hogy Róbert Gida sem győzné számon tartani mindet - közülük a legfőbb az, hogy nemigen tűnik képesnek bármiféle érzés kifejezésére. Ez pedig határozott hátrány, ha a köré épített film tétje épp az, hogy összejön-e valahogy az őérte titkon, de tüzesen rajongó karbantartóval. Ahogy hátrány az is, hogy az író-rendező Pierre Salvadori olyannyira ragaszkodik a happy endhez, hogy a stopperének figyelmeztető jelére hirtelen sutba dobja az összes eddig felskiccelt jellemvonást, hogy eljöhessen a megbocsátás, a csókok, a boldog kacajok és a további indokolatlan és hihetetlen érzések és magatartásformák ideje.

Nem mintha ez az utolsó öt perc rondítana bele a felhőtlen élménybe. Pierre Salvadorira sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy meglátszik rajta a húszéves filmes tapasztalat: a Mosás, vágás, ámítás olyan, mint egy amatőr film, nemcsak a butácska, egyúttal nagyon kiszámítható fordulatai vagy a forgatókönyv butácska, egyúttal nagyon hiteltelen mondatai, hanem a rendező sulykolási kényszere miatt is. Az egy dolog, hogy a szereplők felolvassák egyszer írás közben a folyamatos félreértésekre okot adó névtelen leveleket, aztán egyszer kézbesítés után, egyszer pedig beszámolva róla a rokonoknak, de emellett arcukkal is a némafilmesek mimikáját idézve próbálnak extra nyomatékot szerezni az eljátszottaknak - tényleg, mint a Micimackóban. Pedig olyan jó lenne újra filmes teljesítménnyel alátámasztani, hogy Audrey Tautou tehetséges színész - hát Malacka szerepével ez nem fog menni.

Forgalmazza a Szuez Film Kft.

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.