Film - Micimackeaux - Pierre Salvadori: Mosás, vágás, ámítás

  • Kovács Bálint
  • 2011. június 23.

Zene

A horrorfilmkészítésben egész szakág épült a nők kiszolgáltatott helyzetét kihasználó, megfelelő mennyiségű szúró- vagy vágóeszközzel felszerelt gonosztevőkre, egyúttal a nők legrosszabb rémálmainak megelevenítésére. Ilyen szituációval nyit a Mosás, vágás, ámítás is: női fodrászt látunk, kezében ollóval, aki nem hajlandó csak olyan keveset vágni a hajból, amennyit a páciens szeretne. A vadember ezúttal Audrey Tautou,

A horrorfilmkészítésben egész szakág épült a nők kiszolgáltatott helyzetét kihasználó, megfelelő mennyiségű szúró- vagy vágóeszközzel felszerelt gonosztevőkre, egyúttal a nők legrosszabb rémálmainak megelevenítésére. Ilyen szituációval nyit a Mosás, vágás, ámítás is: női fodrászt látunk, kezében ollóval, aki nem hajlandó csak olyan keveset vágni a hajból, amennyit a páciens szeretne. A vadember ezúttal Audrey Tautou, aki legnagyobb sikere okán Amélie-ként vonult be a francia film történetébe, és akit ezúttal, nyilván viccből, Émilie-nek hívnak. Övé a fodrászat, ami a vad első jelenet után hamar elveszti horrorfilmes varázsát, s átalakul a Százholdas Pagony francia filmes megfelelőjévé: pont, mint a Micimackóban, itt is csupa ideg- és szellemi roncs állomásozik. Az egyik asszisztens úgy általában retteg a kommunikáció minden formájától, a karbantartó hajlamos az ideg-összeroppanásra, Émilie anyukája kedvére válogat az önmarcangolás és a kedves őrület közt, magának Émilie-nek meg annyi baja van, hogy Róbert Gida sem győzné számon tartani mindet - közülük a legfőbb az, hogy nemigen tűnik képesnek bármiféle érzés kifejezésére. Ez pedig határozott hátrány, ha a köré épített film tétje épp az, hogy összejön-e valahogy az őérte titkon, de tüzesen rajongó karbantartóval. Ahogy hátrány az is, hogy az író-rendező Pierre Salvadori olyannyira ragaszkodik a happy endhez, hogy a stopperének figyelmeztető jelére hirtelen sutba dobja az összes eddig felskiccelt jellemvonást, hogy eljöhessen a megbocsátás, a csókok, a boldog kacajok és a további indokolatlan és hihetetlen érzések és magatartásformák ideje.

Nem mintha ez az utolsó öt perc rondítana bele a felhőtlen élménybe. Pierre Salvadorira sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy meglátszik rajta a húszéves filmes tapasztalat: a Mosás, vágás, ámítás olyan, mint egy amatőr film, nemcsak a butácska, egyúttal nagyon kiszámítható fordulatai vagy a forgatókönyv butácska, egyúttal nagyon hiteltelen mondatai, hanem a rendező sulykolási kényszere miatt is. Az egy dolog, hogy a szereplők felolvassák egyszer írás közben a folyamatos félreértésekre okot adó névtelen leveleket, aztán egyszer kézbesítés után, egyszer pedig beszámolva róla a rokonoknak, de emellett arcukkal is a némafilmesek mimikáját idézve próbálnak extra nyomatékot szerezni az eljátszottaknak - tényleg, mint a Micimackóban. Pedig olyan jó lenne újra filmes teljesítménnyel alátámasztani, hogy Audrey Tautou tehetséges színész - hát Malacka szerepével ez nem fog menni.

Forgalmazza a Szuez Film Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.