Jacobot erõsen szorongatja Hckon, követeli tõle a készülõ háborús film könyvét. Késõ éjjel hazafelé szuburbiába a dúlt Jacob elgázol valakit. Csak nem Alit? De, õt. És õ mindjárt meg is kéri a szimpatikus gázolót, hogy vegye el a táskáját. Ilyet utoljára A koppányi aga testamentumában láttam, csak ott vele adták az áldozat lányát is.
Kisvártatva kiderül, hogy ez már az után történt, hogy Ali visszatért Afganisztánból. A táskájában pedig dán katonák által elkövetett kínzások és gyilkosságok dokumentációja volt (pár fénykép és egy napló). Már ennyibõl is látszik, hogy összeesküvési elméletre felszerelt kergetõzéshez lesz szerencsénk, finoman szólva is szabados idõkezelés kíséretében - ne szépítsük, Boe szándékosan nehezíti nézõi dolgát avval, hogy szórakozik története egyes elemeinek idõbeli összekapcsolhatóságával. S ez a legtöbb álmoskönyv szerint akkor használatos mûvészi eszköz, ha nincs birtokunkban a kellõ dramaturgiai erõ mondandónk szabatos közléséhez. Most errõl van szó. Boe egyébként lendületes és érdekes, helyenként dögösnek is mondható filmjének nem kicsit tesz be a bûvészkedéssel kombinált mûvészkedés.
A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója
*** és fél
