A Youth Novelt a Possibility címû szám követte, melyet a Twilight betétdalaként ismerhetett meg a közönség, s ez már elõrevetítette az új album komorabb atmoszféráját. A Wounded Rhymes, akárcsak elõdje, nagyon találó címmel önti szavakba a lemez zenei világát: sebzett rigmusokra ültetett szomorú, csalódott dalokat hallunk - a mûvésznõ kedves egyszerûséggel képezi le a felnövés tinédzserkort követõ periódusát. Persze itt is akadnak slágergyanús elektropopos darabok, mint például az elsõ kislemez, a Get Some, amely David Lynch Mulholland Drive-jának nyitódallamát juttathatja eszünkbe. A Silent My Song pedig szólhatna a Radírfejben szétesve daloló "Marilyn Monroe" szájából is, de az összes számot jellemzi ez a misztikus filmzeneszerûség.
Az album legnagyobb erõsségét a letisztult hangzásvilágú, puritán balladák adják (Silent..., I Know Places, Unrequited Love). A szövegek iróniamentesen, a zene szélsõséges fordulatok nélkül hat. Az album a Youth Novelhez képest sokkal érettebb és egységesebb hangulatú - nem utolsósorban pedig mentes a töltelékszámoktól, ami még a legnagyobbaknak sem könnyû feladat.
LL, 2011
*****
