b> 1,3 milliárd kínai nem tévedhet - szokták mondani a rizsfogyasztás melletti végsõ érvként, és ugyanez a Facebookra is áll: 500 millió lájkoló meggyõzõ szám. David Fincher publicisztikai rekordgyorsasággal elkészített Facebook-filmjének plakátja ennél még többet is mond, nevezetesen, hogy akinek 500 millió barátja van, az szert tesz néhány ellenségre. Milyen igaz, és milyen igaz, hogy ma az FB nélkül megállna az élet, unalmasabb lenne a parlamenti munka, és egyáltalán, a társasági közlekedés úgy ahogy van, visszaszállna a kõkorszakba, nincs is ezen mit bizonygatni. Fincher sem ezt bizonygatja, inkább azt, hogy maguk a feltalálók és a feltalálás körülményei úgy emberileg, mint bíróságilag, szóval, hogy ezek a siker elsõ fuvallatára egymásnak esõ egyetemista fiúk is érdemesek a figyelemre. Pontosabban, hogy érdemesebbek, mint a pórnép, az amerikai egyetemi hierarchiáról, a beavatási szertartásokról és a strandpapucsot fehér zoknival kombináló outsiderekrõl szóló FB-mentes filmek hõsei. Ebben mintha Fincher sem lett volna biztos, talán ezért, hogy a fiatalok gyakran olyan jelentõségteljesen sietnek a dolgukra, mintha épp a Watergate-ügyön dolgoznának, és Mély Torokkal lenne randevújuk, pedig csak simán át akarják cseszni egymást, le akarják nyúlni a másik csaját, találmányát, kokainját, vagy be akarnak jutni a másoknak fenntartott bulikba - egyszóval: menõznek. Aztán az egyikük milliárdos lesz, barátja-üzlettársa pedig százmilliókra perli - filmen ennél jóval meredekebb dolgok is bemondhatók, még ha igazak is.
Az InterCom bemutatója
***
