Mindazonáltal Anica (Anica Dobra, a Tetthely, az Alpesi klinika és az Álomhajó üdvöskéje - a miheztartás végett) is megpróbálja. Pedig helyzete finoman szólva is roppant kényes, ott kezdünk, hogy kikászálódik a már tárgyalt Milutin ágyából. Mi lenne, ha megfújná a poétikusan ifjú Stanislavval Milutin pénzét, mondjuk, a szebb jövõ reményében? Ez annál is helytelenebb döntés, mert Milutinnak is megvan a maga baja, már reggeli (burek) elõtt le kell szedni a lányát a tetõrõl, aztán Radovánék is piszkoskodnak, kutyavilág van, na!
S amit eddig elmondtunk, csak szemezgetés a rengeteg nehézség közül - nos, ahogy azt Móricka elképzeli: amerikai gengszterfilmek már-már parodisztikumig kispályás balkáni miliõben, európai fesztiválszármazású filmek modorában, tündi tévésztárral. De nem ez a baj az egésszel, bár mérsékelt jó ízlésrõl árulkodik a koktél kétségkívül. Hanem az, hogy Anica filmje (kis jóindulattal) a játékidõ közepén fogja magát, és leül. S nem kel fel, végig lent marad, lent a bántó és fájdalmas érdektelenségben, nem izgul a manó se, hogy sikerül-e bármi neki vagy bárki másnak, a nagymamájának vagy Stanislav anyukájának esetleg, pedig még a maga módján Anyegin is bepróbálkozik egyszer. Persze hiába.
A Mozinet bemutatója
**
