Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

koncert - DEVILDRIVER + MEGADETH

  • Kovács Bálint
  • 2010. június 24.

Zene

Korábban úgy gondoltam, hogy fizikai képtelenség mozdulatlannak maradni, miközben az ember közvetlen közelében annyira energikus zene szól (élőben), mint a másodszor Pesten járó amerikai neothrash DevilDriveré, főleg, ha a színpadon egy olyan frontember mozog megállás nélkül, mint Dez Fafara. És ha csak félig is, de igazam volt: az, hogy a koncert feléig tökéletes mozdulatlanságba dermedt közönséget végül úgy-ahogy át tudták mozgatni (persze a klipes Clouds Over Californiánál tört meg a jég), jól szemlélteti, hogy miért a világ egyik legjobb koncertbandája a DevilDriver - és a többnyire hibátlan számaikat még nem is említettük.
Korábban úgy gondoltam, hogy fizikai képtelenség mozdulatlannak maradni, miközben az ember közvetlen közelében annyira energikus zene szól (élõben), mint a másodszor Pesten járó amerikai neothrash DevilDriveré, fõleg, ha a színpadon egy olyan frontember mozog megállás nélkül, mint Dez Fafara. És ha csak félig is, de igazam volt: az, hogy a koncert feléig tökéletes mozdulatlanságba dermedt közönséget végül úgy-ahogy át tudták mozgatni (persze a klipes Clouds Over Californiánál tört meg a jég), jól szemlélteti, hogy miért a világ egyik legjobb koncertbandája a DevilDriver - és a többnyire hibátlan számaikat még nem is említettük. Persze a PeCsát megtöltõ tömeg jó része mindennek ellenére - talán érthetõ módon - a fõzenekar, a thrash metal négy alapbandájának egyike miatt váltott jegyet.

Igazság szerint hiába viselte meg Dave Mustaine-t olyannyira annak idején a Metallicából való kidobása, na meg az, hogy az õ akkor gründolt együttese azóta jóindulattal is legfeljebb második lehet mögöttük, ezúttal mégis jól jártak a dologgal. Mert míg a Metallica negyvenezres közönsége a múlt hónapban a Puskás Stadionban próbált valamicskét elkapni a szélfútta hangokból, addig a Megadeth hangzása nem sok kívánnivalót hagyott maga után a PeCsa nagytermében. Ahogy az újra az eredeti basszgitárossal, David Ellefsonnal felálló négy zenész teljesítménye sem: profizmusuk lenyûgözõ, legyen szó akár a Holy Wars kétszer is eljátszott szólójáról, akár a Headcrusher kétlábdobos témáiról, akár a Trust remek bevezetõjérõl. Aztán mire feltûnik, hogy a hibátlan játék (és a kevésbé hibátlan, kopottas ének) mellett Mustaine-ék elfelejtettek hangulatot teremteni, véget is ér a koncert - mindössze nyolcvan perc volt. A közönség meg kollektíve csak pislog - el bírtunk volna viselni még pár számot, például azért, hogy legalább a húsz éve kiadott, és emiatt máshol teljes egészében lejátszott Rust In Peace album hiánytalanul meglegyen.

PeCsa, június 20.

****

Előző cikk a rovatban film - SZERELEM ÉS EGYÉB BÛNÖK
Következő cikk a rovatban Könyv - Vénusz mint pinup - Daniel Arasse: Festménytalányok

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Kritika

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

Kritika

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Kritika

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

Kritika

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

Kritika

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

Külpol

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.
A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

Publicisztika

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.
„Hadd legyen már véleményem!”

Belpol

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.