A Kordák királyságáról írásban is megemlékezõ Michaeltõl (a díszlettervezõ Vince fiától) tudjuk, hogy Sir Sándor, a birodalomalapító nagybácsi kellemetlenül érezte magát a hitleri V-rakétáknak kitett Londonban: bár szivarban nem szenvedett hiányt (nedvességõrzõ dobozban kapta a Fifth Avenue-ról), de a náthától, a sajátjától és a kollégáiétól rendesen szenvedett. Tán a Tökéletes idegenek forgatását megzavaró becsapódásokat is jobban viselte, mint a nazális támadást - miközben a német bombák boldogan potyogtak Londonra, a vacsoravendégeit megleckéztetõ Alexben "volt annyi rosszmájúság, hogy példás bátorsággal viselkedjék, folytassa a társalgást, és szelíden kínálgassa borral a vendégeit". Filmre kívánkozó jelenet, kár, hogy nem szerepel hasonló a Tökéletes idegenekben. Viszont a prüszkölés és a lebombázott London fontos szereplõi a filmnek, melyben férj-feleségbõl, két karót nyelt angol kispolgárból a háborús szolgálat farag embert. A nyárfalevél remegésû kishölgy egyenruhát öltve leküzdi örökös nátháját, megismerkedik a rúzzsal és az itallal, s a rúzst leszámítva hasonló változáson megy keresztül férjura is, a flottához került, megszeppent könyvelõ. Lám, mire jó a háború: a propagandafilm és a romantikus komédia vadházasságára például. Háborús párterápiaként Korda filmje igazi fából vaskarika, a méltán elfeledett egész és a kedves részeredmények esete. De az a jelenet, amikor az öntudatra ébredt házasfelek a léggömbzárral védett London elsötétített utcáin civakodnak, az bizony a történelmi romkom nagy pillanata.
Örökmozgó, szeptember 16., 18.30
*****
