film - TRENT UTOLSÓ KALANDJA

  • - ts -
  • 2010. február 25.

Zene

Ismerik önök E. C.
Ismerik önök E. C. Bentleyt? Nos, Edmund Clerihew Bentley a 20. század elsõ felének népszerû angol regényírója, humoros és gyilkosos írások szerzõje - magyarországi karrierjére még várunk. De hazánkkal ellentétben például Hollywoodban igen tisztességes pályát futott meg a maestro. Fénykorában (1913, Bentley ekkor 38 éves) publikált detektívregénye, a Trent's Last Case már 1920-ban felkeltette a brit filmesek figyelmét, de a tengerentúli adaptációra sem kellett sokáig várnia, 1929-ben maga Howard Hawks forgatott belõle több mint egyórás - egyelõre még néma - filmet.

Most - a még Bentley életében elkészített - elsõ hangos változathoz van szerencsénk, amit 1952-ben rendezett (ugyancsak Hollywoodban) Herbert Wilkox, kitûnõ szereposztásban: a Trentet adó, nálunk kevésbé ismert Michael Wilding (bár azt hiszem, Hitchcock Rémület a színpadonjára azért elég sokan emlékeznek, azt két évvel korábban forgatta) mellett döntõ szerepet visz Margaret Lockwood és Orson Welles is.

A helyzet pediglen az benne, hogy az úr kastélya kertjében véget vet nehéz életének. A dolog rendben is látszik lenni, a törvényhatóság és az esküdtek semmi perc alatt lezavarják a dolgot, élet menne is simán tovább, ha Trent, az izgága firkász nem szúrna ki az eljárás során számos zavaró momentumot: torz akkordok sokaságát az úrnõ körül játszódó isteni szimfóniában. És megkezdõdik a tánc... Csak nem gyilkosság történt itt?

A mozi fekete(-fehér) és roppant szórakoztató, és annyira rettenetesen angol, amilyet csak az amerikai álomgyár tud. Jó muri.

Vetíti az Örökmozgó, március 3-án, fél ötkor

*****

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.