film - TRENT UTOLSÓ KALANDJA

Ismerik önök E. C. Bentleyt? Nos, Edmund Clerihew Bentley a 20. század elsõ felének népszerû angol regényírója, humoros és gyilkosos írások szerzõje - magyarországi karrierjére még várunk. De hazánkkal ellentétben például Hollywoodban igen tisztességes pályát futott meg a maestro. Fénykorában (1913, Bentley ekkor 38 éves) publikált detektívregénye, a Trent's Last Case már 1920-ban felkeltette a brit filmesek figyelmét, de a tengerentúli adaptációra sem kellett sokáig várnia, 1929-ben maga Howard Hawks forgatott belõle több mint egyórás - egyelõre még néma - filmet.

Most - a még Bentley életében elkészített - elsõ hangos változathoz van szerencsénk, amit 1952-ben rendezett (ugyancsak Hollywoodban) Herbert Wilkox, kitûnõ szereposztásban: a Trentet adó, nálunk kevésbé ismert Michael Wilding (bár azt hiszem, Hitchcock Rémület a színpadonjára azért elég sokan emlékeznek, azt két évvel korábban forgatta) mellett döntõ szerepet visz Margaret Lockwood és Orson Welles is.

A helyzet pediglen az benne, hogy az úr kastélya kertjében véget vet nehéz életének. A dolog rendben is látszik lenni, a törvényhatóság és az esküdtek semmi perc alatt lezavarják a dolgot, élet menne is simán tovább, ha Trent, az izgága firkász nem szúrna ki az eljárás során számos zavaró momentumot: torz akkordok sokaságát az úrnõ körül játszódó isteni szimfóniában. És megkezdõdik a tánc... Csak nem gyilkosság történt itt?

A mozi fekete(-fehér) és roppant szórakoztató, és annyira rettenetesen angol, amilyet csak az amerikai álomgyár tud. Jó muri.

Vetíti az Örökmozgó, március 3-án, fél ötkor

*****