film - TRENT UTOLSÓ KALANDJA

  • - ts -
  • 2010. február 25.

Zene

Ismerik önök E. C.
Ismerik önök E. C. Bentleyt? Nos, Edmund Clerihew Bentley a 20. század elsõ felének népszerû angol regényírója, humoros és gyilkosos írások szerzõje - magyarországi karrierjére még várunk. De hazánkkal ellentétben például Hollywoodban igen tisztességes pályát futott meg a maestro. Fénykorában (1913, Bentley ekkor 38 éves) publikált detektívregénye, a Trent's Last Case már 1920-ban felkeltette a brit filmesek figyelmét, de a tengerentúli adaptációra sem kellett sokáig várnia, 1929-ben maga Howard Hawks forgatott belõle több mint egyórás - egyelõre még néma - filmet.

Most - a még Bentley életében elkészített - elsõ hangos változathoz van szerencsénk, amit 1952-ben rendezett (ugyancsak Hollywoodban) Herbert Wilkox, kitûnõ szereposztásban: a Trentet adó, nálunk kevésbé ismert Michael Wilding (bár azt hiszem, Hitchcock Rémület a színpadonjára azért elég sokan emlékeznek, azt két évvel korábban forgatta) mellett döntõ szerepet visz Margaret Lockwood és Orson Welles is.

A helyzet pediglen az benne, hogy az úr kastélya kertjében véget vet nehéz életének. A dolog rendben is látszik lenni, a törvényhatóság és az esküdtek semmi perc alatt lezavarják a dolgot, élet menne is simán tovább, ha Trent, az izgága firkász nem szúrna ki az eljárás során számos zavaró momentumot: torz akkordok sokaságát az úrnõ körül játszódó isteni szimfóniában. És megkezdõdik a tánc... Csak nem gyilkosság történt itt?

A mozi fekete(-fehér) és roppant szórakoztató, és annyira rettenetesen angol, amilyet csak az amerikai álomgyár tud. Jó muri.

Vetíti az Örökmozgó, március 3-án, fél ötkor

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.