Mindegy, az Ismeretlen férfi a film hátralévő egészében sem mutatja mértéktartónak magát a nagy (?) műelőd citálgatásában, ám mindennek dacára vannak okkal dicsérhető vonásai is. Például nem nyáron, hanem télen érkeznek a hősök Berlinbe, esik a hó meg minden, így kap a film valami sejtelmesen sötét tónust, ami még szép, hogy jól áll az elveszett identitás nyomába szegődő történetnek. S ha ennyi nem elég, ott van még Bruno Ganz is, aki a világ ma élő legnagyobb színésze alighanem, de az ilyen "nyúlfarknyi vendégszerepléseiben" nem kimondottan a válogatósságáról híres. Csakhogy ezúttal a kiérdemesült Stasi-ügynök szerepében oly elevenünkbe vágón formálja meg a komcsi nyugdíjas, a sértett veterán esszenciális figuráját, hogy arról is boldogan megfeledkezünk, mennyire bénán rendezik ki nagy jelenéséből.
Summa summarum, az Ismeretlen férfi simán megér egy ráfordulást abban az esetben, ha nem túlozzák el várakozásaikat, hiszen Polanski 'rülete sem a filmművészet fennkölt csúcsa, s különösebben egyedi darabnak sem csúfolható.
Az InterCom bemutatója