film - Zuhanás

  • - kg -
  • 2008. október 9.

Zene

8 kis kritika
Hogy honnan mûvészet a hatásvadászat? Egyesek szerint a Hegedûs Gyula utcától, mások viszont Tarsem felé mutogatnak: a neves reklám- és klipipari szakemberrõl ugyan még nem neveztek el utcát az Újlipótban, pedig aki olyan képeket tud, mint õ, attól szûkkeblûség lenne eltagadni az elismerést. Nagysága elismertetésén egyébként olyan iparági jó barátok dolgoznak, mint a szintúgy ügynökségi oldalról érkezett Spike Jonze és David Fincher - mindketten nevüket is adták Tarsem új filmjéhez. Nagyon szép már a film eleji szerény felirat is (David Fincher and Spike Jonze present), hát még, amikor artisztikus fekete-fehérben, költõi lassításban modellszerû férfifej bukkan elõ a part menti vizekbõl. Pillanatnyi zavar, hogy ez még mindig a reklámblokk-e (netán az Unicum tört be az amerikai piacra?), de nem, ez már a fõmûsorszám: lírai etûd a kórházi ágyhoz kötött kaszkadõrrõl és a mesemondással magához édesgetett kisleányról. A filmipar e hõsi motorosa és minden kameraállásból bûbáj hallgatósága addig szövögetik meséjüket, míg az meg nem jelenik a maga formatervezett valótlanságában. Tervezett képzavar a film, Tarsemnél minden játszik, a fa és a vaskarika is, ha a legcsekélyebb képfestõ képességgel is rendelkezik. És a képek úgy teszik a szépet, olyan heves illegetés-billegetés folyik látványilag, hogy mindaz, ami e szerzõi dizájnprezentációt megzavarhatja, illetlenségnek tetszik, azonnali jutalékmegvonással büntetendõ. A büszke keresztapák, Fincher és Jonze egy paradicsommadár megszületéséhez asszisztáltak. Kínos lehetett megmondani nekik.

A Fórum Hungary bemutatója

**

Neked ajánljuk