A mi kutyánk kölyke, egy konkrét magyar most Hollywoodban is megmutattaÉ Mielőtt rátérhetnénk, hogy mit is, mijét is, nézzük a pedigréjét: mitől magyar? Hacsak nem a származása miatt, ami persze itt másodlagos. Magyarországon szokásban van felpanaszolni az amerikai vízumügyintézés mérsékelten barátságos voltát, miszerint ott nem is várják olyan nagyon a magunkfajtát, jaj. Persze egy franciának nem kell vízum. Kassovitz mégis úgy volt vele - mert magyar -, hogy mi van, ha őt sem várják nagyon. Hát rágyúrt veszettül Amerikára. Már a hollywoodinak véletlenül sem nevezhető első nagyobb dobása után másról sem lehetett hallani tőle, csak hogy hogy viszket már neki a tengerentúl. Ám ezzel együtt úgy lehetett vele, hogy amit a Gyűlölet mutat, arra odaát aligha van piac. A blaxploitation tipikusan nem az a műfaj, ami rendezőből európai behozatalra szorulna. Így aztán kénytelen volt szegény elkészíteni Bíbor folyók című röpdolgozatát, ami kiköpött olyan, mint egy roppant körültekintően megfo-galmazott vízumigénylés. Vagy még rosszabb: könyörgés munka-vállalási engedélyértÉ lehet, hogy itt - mert csak az a kérdés, honnan nézzük - a "még jobb" a helyes fordulat. Nekem mindegy. A prozsé mindenesetre bejöttÉ Itt vagyunk Hollywoodban, Halle Berry, Robert Downey Jr. vagy akit akart(o.k.). Ez voltaképpen egy originális út, eddig tán többet kellett gürcölni érte, és még akkor is előfordulhatott, hogy csupán egy sznob keleti parti egyetem óraadói szerződése járt egy otthon áhítattal emlegetett életműért. Ügyes, mondhatjuk hát Kassovitzra, s már el is szakadtunk a titán döntőig tartó útjától, sőt vastagon benne vagyunk a műelemzésben, igaz, még csak az áttekintő résznél, de már beleértve a Gothikát is. Tessék csak bátran megkapaszkodni, a Gyűlöletről sem mondhatunk többet, minden komolyabb dicséret az időbeli távolság kétes glóriája. Ígéretes start megbocsátható hibákkal. Megbocsáthatókkal? Nekem a túlhangsúlyozott vagy inkább kérkedő politikai korrektség bagzatása az államrendőrség "bátor" kritiká-jával, leginkább olyan egyet ide, egyet oda tempó, alig is faszcináló tutira hajtás. Lehetett volna akármi is belőle. Persze attól még, hogy hősünk megvalósította álmát, és csinált egy bizonyos részeiben igényes, máshol meg snassz, de azért tipikusan mainstream hollywoodi darabot, még tényleg következhet az "akármi" is. Csak nem szokott. Mi az, hogy "de azért"? Épp azért! A normál (nagyon magas) költségvetésű amerikai fősodor legfőbb jellemzője az efféle (igénybéli) felemásság. S pont az ilyen, mint most Kassovitzé. Erős hangulatteremtési igyekezet, gondosan megformált képi világ, operai jelene-tezés, átabotában fércelt história. Mindenképpen a szerző javára írhatjuk azonban, hogy ha a történet egészének koherenciájára nem is tellett, de van benne izgalmasan kibontott és végigmondott szál is. Kassovitz a formától nem is feltétlenül elvárható átéléssel beszél az önkifejezés nehézségeiről. Arról, hogy hogyan is értessem meg magamat a nagyon is szűk külvilággal egy olyan szituációban, amikor ez a bizonyos megértetés látszólag az egyetlen esélyem. Halle Berrynek
a túlélésre, Mathieu Kassovitznak
az álma kiteljesítésére. Atöbbi a szokásos odavalósi rizsa, amit persze néha nagyon lehet szeretni. Végtére akinek nincs a kedvencei között pár körmönfont hollywoodi disznóság, az minek jár moziba? De ebbe a néhába beletartozik-e a Gothika? Vagyis Halle Berry kétségtelenül figyelemre méltó bőrébe Kassovitz által kérlelhetetlenül kényszerített lelkünk meddig tart ki börtönében? Az előadás végéig? Valamivel tovább is? Vagy elunjuk nyomorultat hamar, s elég lett volna az idevágó Limp Bizkit-videoklip (Behind Blue Eyes)? Hogy egyáltalán ilyen kérdésekbe csomagolható, amivel szembesülünk, önmagában azt sugallja, a rendező mégis tud valamit. Mely tudás viszont a legnagyobb természetességgel függetleníthető Amerikától, Európától, a nénikém térgyekalácsától. Az ugyanis a mozi leglényegét érinti, és impozánsan pofátlan. Hogy jön ő ahhoz, hogy akármeddig is egy nyavalyás amerikai női dutyi-gyogyó pszichológusa legyen belőlünk, akit ráadásul a kedves férje lemészárlásával gyanúsítanak? Hát szabad ilyet csinálni? Nem szabad, muszáj, csak ritkán és keveseknek szokott sikerülni. Most hellyel-közzel összejött. Ugyanakkor ez még mindig csak a beugró. Innen kéne kezdődjön a mi történetünk. Hogy mit tett velünk ez a Jenő (Mathieu, Halle stb.)! Nem sokat. Simán túléljük.
- ts -
Forgalmazza az InterCom
