1. Narancs címlap
  2. Kultúra
  3. Zene

Film: A szerelem sava (Kaze Shindo: Love Juice)

szerző
Sisso
publikálva
2001/45. (11. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Új sorozat indult az Örökmozgóban Villanófény címmel, a világ legkülönbözőbb pontjairól beszerzett premierfilmekkel. Az alkotók között akadnak független és elsőfilmesek, kísérletező fanatikusok meg olyanok, akik rangos fesztiváldíjak után is csak nehezen jutnak következő filmjük anyagi forrásaihoz.

Új sorozat indult az Örökmozgóban Villanófény címmel, a világ legkülönbözőbb pontjairól beszerzett premierfilmekkel. Az alkotók között akadnak független és elsőfilmesek, kísérletező fanatikusok meg olyanok, akik rangos fesztiváldíjak után is csak nehezen jutnak következő filmjük anyagi forrásaihoz. Az októberi vetítések sztárja kétségtelenül a Love Juice volt, Kaneto Shindo (az Onibaba rendezője) unokájának első játékfilmje egy heteroszexuális és egy leszbikus lány együttéléséről szól. Kaze Shindo - szemben a nagypapival - nem az elfojtott ösztönök embere, hanem az intelligens finomságoké.

Kyoko és Chinatsu együtt lakik egy színes tokiói bérlakásban, együtt járnak technoklubba drogozni, együtt hoszteszkednek nyuszijelmezben a megélhetésért, egy ágyban alszanak, egyszerre mozdulnak, és érzékiek, mint egy kétfős halraj. Ikertestvérségük addig a pillanatig töretlen, amíg Kyoko bele nem szeret egy hallgatag trópusi díszhalkereskedőbe, és Chinatsu rá nem jön, hogy szerelmes Kyokóba. Innentől a barátság megmenthetőségéről és a drámai identitáskeresésről szól a történet. Kevés ember van, akinek ez a helyzet nem ismerős valahogy, ezért kár lenne női vagy ne adj´ isten, homoszexuális filmmé kikiáltani az alkotást. Egyik részről a feltétlen szeretet, másikról a szenvedély, mindkettő valamiféle bu–ueli obskúrus vágy diszkrét tárgya, két lény, aki nem érzi jól magát a földi szerepében, de harmóniára vágyik. Mindez olyan vizuális történetvezetés közepette, ami a színes halak és a víz felszabadító látványától a finom érintéseken át a bérszoba klausztrofóbiás levegőjéig tisztán felfogható.

A végén pedig egy sokkoló megoldás. Egy olyan japános fordulat. De a film végül is marad az, ami volt: low-budget, szivárványrealizmus, nőiesen és jól.

Sisso

A sorozat következő filmjei: Rapha‘l Nadjari: Josh Polonki bátyja vagyok; amerikai játékfilm, november 8-án és 10-én; Christos Karakepelis: Káin háza; görög dokumentumfilm, november 18-án és 24-én

szerző
Sisso
publikálva
2001/45. (11. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...