Kyoko és Chinatsu együtt lakik egy színes tokiói bérlakásban, együtt járnak technoklubba drogozni, együtt hoszteszkednek nyuszijelmezben a megélhetésért, egy ágyban alszanak, egyszerre mozdulnak, és érzékiek, mint egy kétfős halraj. Ikertestvérségük addig a pillanatig töretlen, amíg Kyoko bele nem szeret egy hallgatag trópusi díszhalkereskedőbe, és Chinatsu rá nem jön, hogy szerelmes Kyokóba. Innentől a barátság megmenthetőségéről és a drámai identitáskeresésről szól a történet. Kevés ember van, akinek ez a helyzet nem ismerős valahogy, ezért kár lenne női vagy ne adj´ isten, homoszexuális filmmé kikiáltani az alkotást. Egyik részről a feltétlen szeretet, másikról a szenvedély, mindkettő valamiféle bu–ueli obskúrus vágy diszkrét tárgya, két lény, aki nem érzi jól magát a földi szerepében, de harmóniára vágyik. Mindez olyan vizuális történetvezetés közepette, ami a színes halak és a víz felszabadító látványától a finom érintéseken át a bérszoba klausztrofóbiás levegőjéig tisztán felfogható.
A végén pedig egy sokkoló megoldás. Egy olyan japános fordulat. De a film végül is marad az, ami volt: low-budget, szivárványrealizmus, nőiesen és jól.
Sisso
A sorozat következő filmjei: Rapha‘l Nadjari: Josh Polonki bátyja vagyok; amerikai játékfilm, november 8-án és 10-én; Christos Karakepelis: Káin háza; görög dokumentumfilm, november 18-án és 24-én
