Film: Amerikai éjszaka (Miklauzic Bence: Ébrenjárók)

Zene

"Ha nem lehet egy kicsit Amerika, legyen hát teljesen Ázsia" - fakadt ki a jó nevű dalköltő, nem is oly régen, kábé tíz esztendeje egy fiatalokról szóló film betétszámában. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s a magyar filmet sem hagyták érintetlenül a változások. Arról ugyan vitatkozhatunk éppenséggel, hogy Szabó István Szembesítés című munkája most mennyire magyar film, de nem érdemes, hiszen a gyártás kétségtelenül az utolsó szögig külföldi, ám az egy percig se kérdés, hogy a rendező magyar, és nem akárki. Valaki, a legjobbjaink közül. A Szembesítés ellenben vegytiszta hollywoodi dramaturgiát követ, mit követ, alkalmaz professzionálisan. Mindezt csupán azért említem, hogy ne feltétlenül tűnjön az efféle hozzáállás a legújabb generáció kézlegyintéssel (fiatalság, bolondság) elintézhető sajátjának. Ezzel együtt tény, Miklauzic Bence roppant figyelemre méltó első nagyjátékfilmjében egy tipikusan hollywoodi forma telik majd´ színültig erős hazai tartalommal. Hogy a legkézenfekvőbb példát hozzuk, ami ezen a vásznon látszik, annak a címe minden további nélkül lehetne az is, hogy: Lidérces órák - Budapesten.
"Ha nem lehet egy kicsit Amerika, legyen hát teljesen Ázsia" - fakadt ki a jó nevű dalköltő, nem is oly régen, kábé tíz esztendeje egy fiatalokról szóló film betétszámában. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s a magyar filmet sem hagyták érintetlenül a változások. Arról ugyan vitatkozhatunk éppenséggel, hogy Szabó István Szembesítés című munkája most mennyire magyar film, de nem érdemes, hiszen a gyártás kétségtelenül az utolsó szögig külföldi, ám az egy percig se kérdés, hogy a rendező magyar, és nem akárki. Valaki, a legjobbjaink közül. A Szembesítés ellenben vegytiszta hollywoodi dramaturgiát követ, mit követ, alkalmaz professzionálisan. Mindezt csupán azért említem, hogy ne feltétlenül tűnjön az efféle hozzáállás a legújabb generáció kézlegyintéssel (fiatalság, bolondság) elintézhető sajátjának. Ezzel együtt tény, Miklauzic Bence roppant figyelemre méltó első nagyjátékfilmjében egy tipikusan hollywoodi forma telik majd´ színültig erős hazai tartalommal. Hogy a legkézenfekvőbb példát hozzuk, ami ezen a vásznon látszik, annak a címe minden további nélkül lehetne az is, hogy: Lidérces órák - Budapesten.

Emlékeznek még a citált mozira? Szo-szo. Nem mondhatjuk, hogy hihetetlenül magas léc, de szomorú tapasztalataink szerint mifelénk még világmegváltó szándékkal nekirugaszkodó elsőfilmesek is alacsonyabbra szokták rakni a magukét. Na jó, nem alacsonyabbra, inkább máshova. Ezért le is kell szögezni sietve, az Ébrenjárók érintés nélkül viszi a magasságot, nincs miért pirulni, sőt.

Arról van szó, hogy van egy budapesti éjszaka: kékesszürke neonfényben tartva precízen és szépen, s benne három, külön szálon futó történet, amelyek a végére... hisz ismerik. Mármost eddig a formára mondtuk, hogy amerikai, de szóba hoztuk a történetet, nincs kitérés, az erős hazai is tiszta Amerika. Budapesten budapesti jelenetek, de olyanok, amik csak itt, csak most, csak velünk eshetnek meg, ám az egész, hogy úgy mondjam, gondolatisága, az Hollywood, csont nélkül.

Nincs ugyanis a világon még egy gondolkodási mód, melynek olyan fene egyszerű lenne a világképe, mint amelyikről beszélünk. Mint amelyik csupán két nagy csoportnak látja a Földet benépesítő élővilágot, úgymint: győztesek és vesztesek. Ez sajnos hülyeség. Nem: ez szerencsére hülyeség.

Ám az kétségtelen, hogy a mozi még nem a világ. A moziban különösebb nehézség nélkül képzelhető el egy olyan bolygó, ahol a két nevezett populáció kavar. Heti praxisunk nekünk a látásuk, úgyhogy aligha lehet ellenünkre, ha valaki valami érdekeset akar mondani róluk. Miklauzic Bence viszont nem akar: mert az, hogy a gazdasági vesztesekből lesznek a legjobb erkölcsi győztesek, az nem közlés. És így is kell - befogadóként - kezelni, nemközlésként. A rendező máshol keresi kedvünket, máshol okoz örömöt: jeleneteiben, jelenetei többsé-gében.

Az a markáns jelenetformáló erő, ami az övé, az pontosan egy ilyen formát kíván meg. Egy olyat, amin nem kell számon kérni a történetet, de nem is célja a történettelenség.

Nincs min gondolkodni, az éjszaka lidérces óráinak soha sem a megoldás vet véget, hanem a kakasszó, bár mondhatnánk ezt úgy is, hogy az efféle öngerjesztő meséből halál biztosan nem lehet kijönni. Csak abba lehet hagyni az egészet. Egy jó kis csodával például, vagy a végefőcímmel. Így is lesz, ha ennyit elárulok, nem lövöm le a poént.

A poén a mondott jelenetezés: az Ébrenjárók átlagosnál jóval több drámája, festménye, novellája, s mindezeken belül a mikrodramaturgia, a hangulatfestés, a színészvezetés igen karakteres, határozott rendezőt jelez. Olyat, aki majd megmutatja. Hamarabb, mint gondolnánk.

Egy-egy alkotónál általában csak a jövő, csak a megtett út világítja meg, melyik, hanyadik dolgozata a 0 kilométerkő. Most mintha világosnak tűnne: ha egyszer Miklauzic pályáját vizsgáljuk, az Ébrenjárók kikerülhetetlen lesz.

Turcsányi Sándor

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.