Film: Amerikai éjszaka (Miklauzic Bence: Ébrenjárók)

Zene

"Ha nem lehet egy kicsit Amerika, legyen hát teljesen Ázsia" - fakadt ki a jó nevű dalköltő, nem is oly régen, kábé tíz esztendeje egy fiatalokról szóló film betétszámában. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s a magyar filmet sem hagyták érintetlenül a változások. Arról ugyan vitatkozhatunk éppenséggel, hogy Szabó István Szembesítés című munkája most mennyire magyar film, de nem érdemes, hiszen a gyártás kétségtelenül az utolsó szögig külföldi, ám az egy percig se kérdés, hogy a rendező magyar, és nem akárki. Valaki, a legjobbjaink közül. A Szembesítés ellenben vegytiszta hollywoodi dramaturgiát követ, mit követ, alkalmaz professzionálisan. Mindezt csupán azért említem, hogy ne feltétlenül tűnjön az efféle hozzáállás a legújabb generáció kézlegyintéssel (fiatalság, bolondság) elintézhető sajátjának. Ezzel együtt tény, Miklauzic Bence roppant figyelemre méltó első nagyjátékfilmjében egy tipikusan hollywoodi forma telik majd´ színültig erős hazai tartalommal. Hogy a legkézenfekvőbb példát hozzuk, ami ezen a vásznon látszik, annak a címe minden további nélkül lehetne az is, hogy: Lidérces órák - Budapesten.
"Ha nem lehet egy kicsit Amerika, legyen hát teljesen Ázsia" - fakadt ki a jó nevű dalköltő, nem is oly régen, kábé tíz esztendeje egy fiatalokról szóló film betétszámában. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, s a magyar filmet sem hagyták érintetlenül a változások. Arról ugyan vitatkozhatunk éppenséggel, hogy Szabó István Szembesítés című munkája most mennyire magyar film, de nem érdemes, hiszen a gyártás kétségtelenül az utolsó szögig külföldi, ám az egy percig se kérdés, hogy a rendező magyar, és nem akárki. Valaki, a legjobbjaink közül. A Szembesítés ellenben vegytiszta hollywoodi dramaturgiát követ, mit követ, alkalmaz professzionálisan. Mindezt csupán azért említem, hogy ne feltétlenül tűnjön az efféle hozzáállás a legújabb generáció kézlegyintéssel (fiatalság, bolondság) elintézhető sajátjának. Ezzel együtt tény, Miklauzic Bence roppant figyelemre méltó első nagyjátékfilmjében egy tipikusan hollywoodi forma telik majd´ színültig erős hazai tartalommal. Hogy a legkézenfekvőbb példát hozzuk, ami ezen a vásznon látszik, annak a címe minden további nélkül lehetne az is, hogy: Lidérces órák - Budapesten.

Emlékeznek még a citált mozira? Szo-szo. Nem mondhatjuk, hogy hihetetlenül magas léc, de szomorú tapasztalataink szerint mifelénk még világmegváltó szándékkal nekirugaszkodó elsőfilmesek is alacsonyabbra szokták rakni a magukét. Na jó, nem alacsonyabbra, inkább máshova. Ezért le is kell szögezni sietve, az Ébrenjárók érintés nélkül viszi a magasságot, nincs miért pirulni, sőt.

Arról van szó, hogy van egy budapesti éjszaka: kékesszürke neonfényben tartva precízen és szépen, s benne három, külön szálon futó történet, amelyek a végére... hisz ismerik. Mármost eddig a formára mondtuk, hogy amerikai, de szóba hoztuk a történetet, nincs kitérés, az erős hazai is tiszta Amerika. Budapesten budapesti jelenetek, de olyanok, amik csak itt, csak most, csak velünk eshetnek meg, ám az egész, hogy úgy mondjam, gondolatisága, az Hollywood, csont nélkül.

Nincs ugyanis a világon még egy gondolkodási mód, melynek olyan fene egyszerű lenne a világképe, mint amelyikről beszélünk. Mint amelyik csupán két nagy csoportnak látja a Földet benépesítő élővilágot, úgymint: győztesek és vesztesek. Ez sajnos hülyeség. Nem: ez szerencsére hülyeség.

Ám az kétségtelen, hogy a mozi még nem a világ. A moziban különösebb nehézség nélkül képzelhető el egy olyan bolygó, ahol a két nevezett populáció kavar. Heti praxisunk nekünk a látásuk, úgyhogy aligha lehet ellenünkre, ha valaki valami érdekeset akar mondani róluk. Miklauzic Bence viszont nem akar: mert az, hogy a gazdasági vesztesekből lesznek a legjobb erkölcsi győztesek, az nem közlés. És így is kell - befogadóként - kezelni, nemközlésként. A rendező máshol keresi kedvünket, máshol okoz örömöt: jeleneteiben, jelenetei többsé-gében.

Az a markáns jelenetformáló erő, ami az övé, az pontosan egy ilyen formát kíván meg. Egy olyat, amin nem kell számon kérni a történetet, de nem is célja a történettelenség.

Nincs min gondolkodni, az éjszaka lidérces óráinak soha sem a megoldás vet véget, hanem a kakasszó, bár mondhatnánk ezt úgy is, hogy az efféle öngerjesztő meséből halál biztosan nem lehet kijönni. Csak abba lehet hagyni az egészet. Egy jó kis csodával például, vagy a végefőcímmel. Így is lesz, ha ennyit elárulok, nem lövöm le a poént.

A poén a mondott jelenetezés: az Ébrenjárók átlagosnál jóval több drámája, festménye, novellája, s mindezeken belül a mikrodramaturgia, a hangulatfestés, a színészvezetés igen karakteres, határozott rendezőt jelez. Olyat, aki majd megmutatja. Hamarabb, mint gondolnánk.

Egy-egy alkotónál általában csak a jövő, csak a megtett út világítja meg, melyik, hanyadik dolgozata a 0 kilométerkő. Most mintha világosnak tűnne: ha egyszer Miklauzic pályáját vizsgáljuk, az Ébrenjárók kikerülhetetlen lesz.

Turcsányi Sándor

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.