Film: Gyerekhorror (Hüvelyk Matyi titkos kalandjai)

  • 1997. április 10.

Zene

Ha animációra gondolunk, a stupid bábjátékoktól a debil gyurmagyakorlatokig tartó primitívségek jutnak eszünkbe, amikkel gyerekeket büntetlenül lehet bután tartani generációk óta. A felnőtt konszenzus része, hogy csak azért, mert valaki még kicsi, felszínes és gyerekes gügyögéseket kell olvasnia és néznie, és nem igazán jelent valós alternatívát ehhez a problémamentes Jancsi és Barbie-világhoz a Tom and Jerry-féle ultrabrutál rajzfilmstílus sem, amelyből a gyerek csak lepusztulni tanul meg idejekorán, de nem nyílik ki az esze, és nem válik fogékonnyá az ironikus távolságtartásra mint az életben maradás legfontosabb eszközére. Legfeljebb cinikus lesz, ami csak 12 éves kor fölött áll jól. Az ilyesmin segíthet, ha a kulturálisan örökölt (és a felnőttek által ártalmatlannak tartott) brutális nép- és más mesék mellé a gyermek megismeri a látásmódok sokféleségét, a félelem leküzdését, így például megnézi ezt a kifejezetten felnőtteknek készült, zseniális animációs filmet, amely valószínűleg meghatározó élménye lesz. Az egyórás, csomó nemzetközi díjjal elárasztott Hüvelyk Matyi... kiforgatja a valódi sztorit, félelmetes kísérleti laborba küldi kis hősét, aki megszökik. Egy óra hosszat lenyűgöző látványvilágú, neorealista sci-fi-techno-fantasy-mesefilmet kap itt az ember (akárhány éves), értelmet és iróniát - ez később még jól jöhet.

Ha animációra gondolunk, a stupid bábjátékoktól a debil gyurmagyakorlatokig tartó primitívségek jutnak eszünkbe, amikkel gyerekeket büntetlenül lehet bután tartani generációk óta. A felnőtt konszenzus része, hogy csak azért, mert valaki még kicsi, felszínes és gyerekes gügyögéseket kell olvasnia és néznie, és nem igazán jelent valós alternatívát ehhez a problémamentes Jancsi és Barbie-világhoz a Tom and Jerry-féle ultrabrutál rajzfilmstílus sem, amelyből a gyerek csak lepusztulni tanul meg idejekorán, de nem nyílik ki az esze, és nem válik fogékonnyá az ironikus távolságtartásra mint az életben maradás legfontosabb eszközére. Legfeljebb cinikus lesz, ami csak 12 éves kor fölött áll jól. Az ilyesmin segíthet, ha a kulturálisan örökölt (és a felnőttek által ártalmatlannak tartott) brutális nép- és más mesék mellé a gyermek megismeri a látásmódok sokféleségét, a félelem leküzdését, így például megnézi ezt a kifejezetten felnőtteknek készült, zseniális animációs filmet, amely valószínűleg meghatározó élménye lesz. Az egyórás, csomó nemzetközi díjjal elárasztott Hüvelyk Matyi... kiforgatja a valódi sztorit, félelmetes kísérleti laborba küldi kis hősét, aki megszökik. Egy óra hosszat lenyűgöző látványvilágú, neorealista sci-fi-techno-fantasy-mesefilmet kap itt az ember (akárhány éves), értelmet és iróniát - ez később még jól jöhet.

- seres -

The Secret Adventures of Tom Thumb (Hüvelyk Matyi titkos kalandjai); angol animációs film, 1993, 61 perc; a forgatókönyvet írta és rendezte: Dave Borthwick; szereplők: Nick Upton, Deborah Collard, Frank Passingham, John Schofield; bemutatja a Toldi Estéje

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.