Punkos Funkos Dub (Asian Dub Foundation az Almássy téren)

  • 1997. április 10.

Zene

Az Asian Dub Foundation zenéjében a szitárok és hegedűk hangja keveredik gonosz breakbeatekkel, rappel és visszhangokkal. A második generációs londoni ázsiaiak digitalizálták szüleik hagyományos indiai kultúráját, és levitték a klubokba. Második lemezük megjelenésével közel egy időben, április 12-én az Almássy téren játszanak, a Tilos Rádió támogató buliján. Steve Savale (Chandrasonic), az együttes gitárosa beszélgetett velünk telefonon.
Az Asian Dub Foundation zenéjében a szitárok és hegedűk hangja keveredik gonosz breakbeatekkel, rappel és visszhangokkal. A második generációs londoni ázsiaiak digitalizálták szüleik hagyományos indiai kultúráját, és levitték a klubokba. Második lemezük megjelenésével közel egy időben, április 12-én az Almássy téren játszanak, a Tilos Rádió támogató buliján. Steve Savale (Chandrasonic), az együttes gitárosa beszélgetett velünk telefonon.

Magyar Narancs: A zenéteket nehéz bármilyen kategóriába sorolni. Milyen forrásokból merítetek?

Steve Savale: Főleg a dub zenéből építkezünk. Ez experimentális, stúdió alapú reggae, hangsúlyos basszusokkal és effekttel átalakított hangokkal. A dub csak hangzásunk alapja, hallhatsz benne más irányzatokat is, például funkot, hip-hopot és jungle-t, amit a tagok külön-külön hoztak magukkal az együttesbe.

MN: Erős keleti hatások is érezhetők.

SS: Igen, főleg az indiai klasszikus és népzene elemeit használjuk. Mindannyian ezen a zenén nőttünk fel, ezt hallottuk otthon, természetes, hogy ez hallatszik a zenénken is.

MN: Mennyi idő alatt hoztátok össze a csapatot?

SS: Négy évvel ezelőtt a basszistánk, Dr. Das zenetechnológiát tanított egy Community Music nevű szervezetnél. Master D, a rapperünk részt vett ezen a kurzuson, és aztán úgy döntöttek, hogy érdemes tovább folytatni a közös zenélést. Sokáig sound systemként működtek, csak 1995 elején alakultunk igazán együttessé. Akkor kezdtünk el rendszeresen koncertezni, és azóta minden megy előre.

MN: Egész Európában turnéztatok. Hogyan reagált a közönség a zenétekre?

SS: Németországban például nagyon pozitívan, de voltak helyek, ahol az emberek meglepődtek, nem értették igazán, mit csinálunk. Ha Angliában ázsiai vagy és zenélsz, akkor vagy bangrát játszol, vagy George Harrison-féle hippizenét. Az emberek egy része megdöbben, amikor eljön megnézni egy koncertünket, mert bár a zenénket erős gyökerek fűzik az indiai zene hagyományaihoz, nem olyan módon, ahogyan azt az emberek várják. Tudunk nagyon agresszívak lenni, nagyon punkosak, nagyon funkosak. Attól függ, milyen passzban vagyunk.

MN: Az első lemeznek erős antirasszista üzenete volt, változott-e azóta?

SS: Azokról a dolgokról szólnak a szövegeink, amik velünk történnek. Nézd, öt ázsiai származású ember van az együttesben, és hasonló tapasztalataink vannak. A második lemez kicsit más lesz. Nincsenek alapvető változások, én inkább azt mondanám, hogy fejlődtünk. Turnéztunk, színesedett a hangzásunk, mindenki sokkal többet ír, és sokkal jobb technikai háttérrel dolgozhattunk. Az új lemez nagy előrelépés a Facts and Fictionshöz képest.

MN: Milyen tapasztalataitok voltak a rasszizmussal kapcsolatban Európában?

SS: Erős rasszizmussal találkoztam Budapesten, amikor a cigány srácokat tanítottam zenélni. Ahogy láttam, a cigányoknak nagyon rossz ott a helyzetük. Ugyanolyan ellenséges attitűdöt éreztem, mint Londonban, amikor gyerek voltam. Nálunk azért más a helyzet, hiszen erősebb szervezeteink vannak, és ez magabiztosságot ad, ami segít, hogy megvédd magadat, az önbecsülésedet a rasszizmussal szemben.

MN: Az új lemez most jön áprilisban. Fogtok már erről is játszani?

SS: Igen, az új anyag mostanában jelenik meg Franciaországban RAFI (Real Areas For Investigation) címmel. Főleg erről a lemezről játszunk számokat majd Budapesten, néhány átdolgozott régi számmal együtt.

V. G.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.