Punkos Funkos Dub (Asian Dub Foundation az Almássy téren)

  • 1997. április 10.

Zene

Az Asian Dub Foundation zenéjében a szitárok és hegedűk hangja keveredik gonosz breakbeatekkel, rappel és visszhangokkal. A második generációs londoni ázsiaiak digitalizálták szüleik hagyományos indiai kultúráját, és levitték a klubokba. Második lemezük megjelenésével közel egy időben, április 12-én az Almássy téren játszanak, a Tilos Rádió támogató buliján. Steve Savale (Chandrasonic), az együttes gitárosa beszélgetett velünk telefonon.
Az Asian Dub Foundation zenéjében a szitárok és hegedűk hangja keveredik gonosz breakbeatekkel, rappel és visszhangokkal. A második generációs londoni ázsiaiak digitalizálták szüleik hagyományos indiai kultúráját, és levitték a klubokba. Második lemezük megjelenésével közel egy időben, április 12-én az Almássy téren játszanak, a Tilos Rádió támogató buliján. Steve Savale (Chandrasonic), az együttes gitárosa beszélgetett velünk telefonon.

Magyar Narancs: A zenéteket nehéz bármilyen kategóriába sorolni. Milyen forrásokból merítetek?

Steve Savale: Főleg a dub zenéből építkezünk. Ez experimentális, stúdió alapú reggae, hangsúlyos basszusokkal és effekttel átalakított hangokkal. A dub csak hangzásunk alapja, hallhatsz benne más irányzatokat is, például funkot, hip-hopot és jungle-t, amit a tagok külön-külön hoztak magukkal az együttesbe.

MN: Erős keleti hatások is érezhetők.

SS: Igen, főleg az indiai klasszikus és népzene elemeit használjuk. Mindannyian ezen a zenén nőttünk fel, ezt hallottuk otthon, természetes, hogy ez hallatszik a zenénken is.

MN: Mennyi idő alatt hoztátok össze a csapatot?

SS: Négy évvel ezelőtt a basszistánk, Dr. Das zenetechnológiát tanított egy Community Music nevű szervezetnél. Master D, a rapperünk részt vett ezen a kurzuson, és aztán úgy döntöttek, hogy érdemes tovább folytatni a közös zenélést. Sokáig sound systemként működtek, csak 1995 elején alakultunk igazán együttessé. Akkor kezdtünk el rendszeresen koncertezni, és azóta minden megy előre.

MN: Egész Európában turnéztatok. Hogyan reagált a közönség a zenétekre?

SS: Németországban például nagyon pozitívan, de voltak helyek, ahol az emberek meglepődtek, nem értették igazán, mit csinálunk. Ha Angliában ázsiai vagy és zenélsz, akkor vagy bangrát játszol, vagy George Harrison-féle hippizenét. Az emberek egy része megdöbben, amikor eljön megnézni egy koncertünket, mert bár a zenénket erős gyökerek fűzik az indiai zene hagyományaihoz, nem olyan módon, ahogyan azt az emberek várják. Tudunk nagyon agresszívak lenni, nagyon punkosak, nagyon funkosak. Attól függ, milyen passzban vagyunk.

MN: Az első lemeznek erős antirasszista üzenete volt, változott-e azóta?

SS: Azokról a dolgokról szólnak a szövegeink, amik velünk történnek. Nézd, öt ázsiai származású ember van az együttesben, és hasonló tapasztalataink vannak. A második lemez kicsit más lesz. Nincsenek alapvető változások, én inkább azt mondanám, hogy fejlődtünk. Turnéztunk, színesedett a hangzásunk, mindenki sokkal többet ír, és sokkal jobb technikai háttérrel dolgozhattunk. Az új lemez nagy előrelépés a Facts and Fictionshöz képest.

MN: Milyen tapasztalataitok voltak a rasszizmussal kapcsolatban Európában?

SS: Erős rasszizmussal találkoztam Budapesten, amikor a cigány srácokat tanítottam zenélni. Ahogy láttam, a cigányoknak nagyon rossz ott a helyzetük. Ugyanolyan ellenséges attitűdöt éreztem, mint Londonban, amikor gyerek voltam. Nálunk azért más a helyzet, hiszen erősebb szervezeteink vannak, és ez magabiztosságot ad, ami segít, hogy megvédd magadat, az önbecsülésedet a rasszizmussal szemben.

MN: Az új lemez most jön áprilisban. Fogtok már erről is játszani?

SS: Igen, az új anyag mostanában jelenik meg Franciaországban RAFI (Real Areas For Investigation) címmel. Főleg erről a lemezről játszunk számokat majd Budapesten, néhány átdolgozott régi számmal együtt.

V. G.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."