Magyar Narancs: A zenéteket nehéz bármilyen kategóriába sorolni. Milyen forrásokból merítetek?
Steve Savale: Főleg a dub zenéből építkezünk. Ez experimentális, stúdió alapú reggae, hangsúlyos basszusokkal és effekttel átalakított hangokkal. A dub csak hangzásunk alapja, hallhatsz benne más irányzatokat is, például funkot, hip-hopot és jungle-t, amit a tagok külön-külön hoztak magukkal az együttesbe.
MN: Erős keleti hatások is érezhetők.
SS: Igen, főleg az indiai klasszikus és népzene elemeit használjuk. Mindannyian ezen a zenén nőttünk fel, ezt hallottuk otthon, természetes, hogy ez hallatszik a zenénken is.
MN: Mennyi idő alatt hoztátok össze a csapatot?
SS: Négy évvel ezelőtt a basszistánk, Dr. Das zenetechnológiát tanított egy Community Music nevű szervezetnél. Master D, a rapperünk részt vett ezen a kurzuson, és aztán úgy döntöttek, hogy érdemes tovább folytatni a közös zenélést. Sokáig sound systemként működtek, csak 1995 elején alakultunk igazán együttessé. Akkor kezdtünk el rendszeresen koncertezni, és azóta minden megy előre.
MN: Egész Európában turnéztatok. Hogyan reagált a közönség a zenétekre?
SS: Németországban például nagyon pozitívan, de voltak helyek, ahol az emberek meglepődtek, nem értették igazán, mit csinálunk. Ha Angliában ázsiai vagy és zenélsz, akkor vagy bangrát játszol, vagy George Harrison-féle hippizenét. Az emberek egy része megdöbben, amikor eljön megnézni egy koncertünket, mert bár a zenénket erős gyökerek fűzik az indiai zene hagyományaihoz, nem olyan módon, ahogyan azt az emberek várják. Tudunk nagyon agresszívak lenni, nagyon punkosak, nagyon funkosak. Attól függ, milyen passzban vagyunk.
MN: Az első lemeznek erős antirasszista üzenete volt, változott-e azóta?
SS: Azokról a dolgokról szólnak a szövegeink, amik velünk történnek. Nézd, öt ázsiai származású ember van az együttesben, és hasonló tapasztalataink vannak. A második lemez kicsit más lesz. Nincsenek alapvető változások, én inkább azt mondanám, hogy fejlődtünk. Turnéztunk, színesedett a hangzásunk, mindenki sokkal többet ír, és sokkal jobb technikai háttérrel dolgozhattunk. Az új lemez nagy előrelépés a Facts and Fictionshöz képest.
MN: Milyen tapasztalataitok voltak a rasszizmussal kapcsolatban Európában?
SS: Erős rasszizmussal találkoztam Budapesten, amikor a cigány srácokat tanítottam zenélni. Ahogy láttam, a cigányoknak nagyon rossz ott a helyzetük. Ugyanolyan ellenséges attitűdöt éreztem, mint Londonban, amikor gyerek voltam. Nálunk azért más a helyzet, hiszen erősebb szervezeteink vannak, és ez magabiztosságot ad, ami segít, hogy megvédd magadat, az önbecsülésedet a rasszizmussal szemben.
MN: Az új lemez most jön áprilisban. Fogtok már erről is játszani?
SS: Igen, az új anyag mostanában jelenik meg Franciaországban RAFI (Real Areas For Investigation) címmel. Főleg erről a lemezről játszunk számokat majd Budapesten, néhány átdolgozott régi számmal együtt.
V. G.
