Film: Köteles áhítat (11´09´´01 - szeptember tizenegy)

  • - turcsányi -
  • 2002. szeptember 12.

Zene

Az alapötleten, gondolom, lehetne fogást keresni, s még az se biztos, hogy hiábavaló volna. Ugyanakkor elvonná a figyelmet a készterméktől, de ki bánná. A magyar filmforgalmazás, mint már annyiszor, most is gyorsabb a halálnál: az egész művelt világon egyszerre (itt harsonák, majd mögülük vonósok) került a mozikba egy film, ami tizenegy. Tizenegy, túlzás nélkül világhírű filmrendező "gondolatai" a tavaly olyankor esett New York-i tragédiáról: tizenegy perc, kilenc másodperc és egy kockányi hosszúságban, együtt adva ki egy kétórás mozit.

Az alapötleten, gondolom, lehetne fogást keresni, s még az se biztos, hogy hiábavaló volna. Ugyanakkor elvonná a figyelmet a készterméktől, de ki bánná. A magyar filmforgalmazás, mint már annyiszor, most is gyorsabb a halálnál: az egész művelt világon egyszerre (itt harsonák, majd mögülük vonósok) került a mozikba egy film, ami tizenegy. Tizenegy, túlzás nélkül világhírű filmrendező "gondolatai" a tavaly olyankor esett New York-i tragédiáról: tizenegy perc, kilenc másodperc és egy kockányi hosszúságban, együtt adva ki egy kétórás mozit.Anévsor pazar, mondhatom: mondandóikért egyébkor is tisztelt alkotók, nem ússzuk meg felsorolás nélkül (lent). A probléma, ha van, hogy is lenne, pont a mondandó körül keresendő. Pontosan a mondandó és a műfaj viszonya bajos, de még van kötelező gyakorlat.

Egy kérdés,

mire lehetett számítani,

ha arra semmiképpen, hogy a mozi szó nélkül hagyja az ikertorony pusztulását. Bruce Willisre? Rá is, persze, de nyilván nem ily direktben, és azt is meglehetősen körülményes lett volna megoldani, hogy Bruce kijárja a happy endet. Mást kellett kitalálni? Mást. Kellett? Alighanem nagyon kellett, több okból is.

1. Népnevelési célzattal. Az ostoba világ még mindig nem veszi elég komolyan a terrorizmust. Ha a ruszkik nem a spájzban, hanem a tévében garázdálkodnak, olyan, mintha ott se lennének.

2. Nyilvánvaló volt: lesz évfordulós verseny, helyt kell állni. (Most megtudtam, hogy New York Budapest testvérvárosa.)

Mindez komoly kényszer, de filmet, különösen filmként, moziként kezelhető celluloidszalagot még nem garantál. Először is, milyen kérdés ez, hogy mit gondolsz szeptember tizenegyedikéről (ezt a formát egyébként, tudom, hogy megkésve, mégis szíves figyelmébe ajánlanám a honi forgalmazó címfelelősének, szeptember tizenegy, brrr). Úgy érted, hogy én (ikszipszilon, filmrendező akár)? A kérdés senkit sem érhetett váratlanul, s ez a produkción is látszott, noha a film maga valójában egy másik kérdést feltételez.

Mi jut eszedbe

szeptember tizenegyedikéről? Ez más, nagyon más. Általában olyan dolgok, ami már másnak is az eszébe jutott. Pont, szünet, szünet. Ettől még készülhettek volna jó rövidfilmek is. Készültek egyébként.

Az elmúlt egy esztendőben így vagy úgy, információk, rizsa, körmönfont hazudozások formájában finoman szólva is annyi minden szakadt az ember nyakába erről az esetről, hogy csak a felesleget kiszortírozni is erőnket meghaladó feladat. Így aztán azon lehet a legkevésbé csodálkozni, hogy ami végül moziba került, az egy

agitprop tekercs,

darabonként meglehetősen vegyes színvonalon előadva. De kellenek-e agitkák? Vagy: kinek kellenek?

Hogy a kritikusnak éppen kellenek-e, szorosan nem tartozik a közleményébe, ha elárulja, legfeljebb esetleges elfogultságairól szolgáltat ki adatokat, ám a kérdés maga meg nem kerülhető.

Ha például nekem (neked, egy filmrendezőnek), mert muszáj valami, hát az jut az eszembe, hogy

1973. szeptember 11-én

mi történt Chilében, és ahhoz mi köze volt az Egyesült Államoknak, nota bene: személyre lebontva Henry Kissingernek, és nem is feltétlenül azért neki, mert most éppen nem jut eszembe az akkor aktuális elnök neve, akkor jó. Akkor lehet velem (veled, egy filmrendezővel) vitatkozni, elküldeni engem melegebb éghajlatra, vagy ellenkezőleg, bojkottálni, szóba nem állni velem, leantiszemitázni. Ha ami eszembe jutott, azt egy beszélő fejjel és általam megrázónak gondolt archív felvételekkel illusztrálom, akkor a felsoroltak mellett még sok mindent lehet csinálni velem, de egyvalamit nem érdemes, noha az sem lehetetlen, filmkritikát írni megszólalásomról, mert minek.

De van egy másik lehetőség is, hisz voltaképpen nem is ok nélkül feltételezhető, hogy tizenegyből mindenki talál legalább egy kedvére valót, tehát, ha nekem az egészről annyi jut az eszembe, hogy én egy filmrendező vagyok, akkor nyilván igyekszem csinálni egy filmet, de ami az eszembe jutott, azt mindenképpen nagyvonalú túlzás gondolatnak nevezni.

Így hát vannak propagandafilmek és röpiratok, válasszon mindenki ízlése szerint.

Hogy létezik tulajdonképpen szórakoztató (így: tulajdonképpen szórakoztató) propagandafilm is, arra - ennyi év után - egy Burkina Fasó-i dolgozó nyitotta ki a szemem. Hazája egzotikus csengésű nevéből arra következtetek, bár ezért nyilván kapok a pofámra, hogy arrafelé a szocializációnak éppolyan szerves része az, hogy bárki percek alatt bír csinálni egy dögös propagandafilmet, mint a szapora menekülés a veszett krokodilok elől, egyébként.

Megjelenik bin Ládin Burkina Fasóban és gyermeki hőseink előtt, s lehet nevetni, nem állítom, hogy ez egyszer e film alatt, de tény, hogy az efféle kihívások mint mágnes teszik kötelezővé az áhítatot.

Azt jósolta egy nagyon neves filmkritikus - az egyik kedvencem -, hogy nem lesz ez az a kimondott közönségfilm. Szerintem se. Azért kár. Meg kéne nézni mindenkinek, elég érdekes: hogy mi minden nem létezhet fejekben, arról sokat megtudhatni. A filmművészetről semmit, a készítésről szo-szo, de az nem olyan érdekes.

- turcsányi -

Rendezők: Ken Loach, Claude Lelouch, Danis Tanovic, Sean Penn, Amos Gitai, Shohei Imamura, Samira Makmalbaf, Youssef Chahine, Idrissa Ouedraogo, Mira Nair, Alejandro Inarritu; forgalmazza az SPI International

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.