Film: Lefojtott melodráma (Simó Sándor: Franciska vasárnapjai)

  • 1997. április 10.

Zene

Cselédlány természetes gyereke az édes kis vörös, szolgálni viszik, elcsábítják őt is, de arra már nincs idő, hogy úgy maradjon: a gaz csábítót behívják munkaszolgálatra.

Cselédlány természetes gyereke az édes kis vörös, szolgálni viszik, elcsábítják őt is, de arra már nincs idő, hogy úgy maradjon: a gaz csábítót behívják munkaszolgálatra.

Aztán nagy hirtelen vége lesz a háborúnak, és akkor Gál Franciska mégis megesik: nem tud ellenállni a demokratikus rendőrség szirénhívásának. Aztán nagy hirtelen véget ér a demokrácia, a hősnőt a büntetés-végrehajtáshoz vezénylik, rendőrhatósági őrizetesekre (értsd: bírósági ítélet nélkül fogva tartottakra) vigyáz. Õk azok, akik nem értették meg az idők szavát. Majd jönnek melléjük, akik túl jól értették: az elvtársak. Franciskát pedig sorai közé szólítja az ávó. Aztán nagy hirtelen ´53 lesz, meghal a főbugris, enyhület jő - ha nem is akkora, hogy nagy nyilvánosság előtt büntetlenül ki lehessen vetkőzni a kék parolis egyenruhából, átöltözni piros váll-laposnak, és kéthetes kalauzként embert csempészni az ezerszer őrzött nyugati határon.

A Franciska vasárnapjai kétségbeesett versenyfutás az idővel, a politikai szélfúvás kergette történelmi korszakokkal, még inkább a szűkre szabott költségvetéssel. Egy percig se hihetjük, hogy Simó nem ismeri a kort, amelyről beszél, de ennyi pénzből nemhogy az éveket, még az évszakokat sem lehet utolérni. Az akciók rendre meghazudtolják a természetet, a történelmi időt vagy a legolcsóbb rekvizitek jelzik (pince, pár másodperc archív felvétel, a SZER műsorszignálja, vörös nyakkendő, fekete zászló), vagy ahol már erre sem futja, ott elmaszatolják.

Könnyű lenne azt mondani, hogy akinek nincs pénze, ne csináljon filmet. De Simó Sándor filmrendező, és tíz éve forgatott utoljára. Meg aztán a Franciska vasárnapjai nem is történelmi darab. Hanem szerelmes. A kis cselédlány története, aki beleszeret a tőle jóval idősebb csábítóba, Grósz Lajosba.

A Grósz családot széttépi a világégés, az asszony élőhalottként kerül haza, a kislányuk Kanadában köt ki. A férfi sorsa némiképp zavaros, a MUSZ után táborba vitték, ahol ´44-ben, úgymond, igen megnyájasodtak a pribékek (ez nyilván így lehetett, mert Lajos meglehetősen jó karban tér vissza). Ennél nem sokkal többet tudunk meg Franciska hétköznapjairól, rendőri, majd ávósi működéséről, nem derül ki, miért lép be a szervezetbe, és minek köszönheti előmenetelét - nyilván nem annak, hogy emberségesen bánik a nép ellenségeivel.

Úgy fest a dolog, hogy Franciska és Lajos nem is létezik, csak vasárnap. Nem hétköznapi, anakronisztikus kapcsolatuk - amelyben a férfi végig tegezi és fiamnak szólítja a lányt, aki viszont magázza őt; amelyben egy militáns rendszer katonája és egy egész habitusában rendszeridegen, kispolgári elem szereti egymást - bőven megérne egy filmet. Ez a film pedig melodráma lenne, de a kor - meg a korfestés kényszere - kihúzza alóla a teret, elszívja tőle a levegőt.

A Franciska vasárnapjai az emberi erőforrásból merít a legtöbbet. A színészekből. Azok nagyon jók Ujlaki Dénestől az utolsó epizodistáig. Szegények vagyunk, de jól élünk: alighanem példa nélkül áll a filmtörténetben, hogy két Oscar-díjas rendező, Jirí Menzel és Szabó István is vállalt egy-egy supporting szerepet. És játszik még Kerekes Éva, akinek mindent elhiszünk, még azt is, hogy az ávós is ember.

B. E.

Franciska vasárnapjai; színes, magyar, 1997; Simó Sándor regényéből írta Kőszegi Edit; rendezte: Simó Sándor; fényképezte: Kende János; zene: Novák János; szereplők: Ujlaki Dénes, Kerekes Éva, Jirí Menzel; bemutatja a Budapest Film


Simó Sándor filmjei

1963 Akkor este - rövid játékfilm

1964 Színe és fonákja - rövid játékfilm

1965 A próféta - rövid játékfilm

1966 Szürke barátság - dokumentumfilm

1967 Kovács János lakása - dokumentumfilm

1968 Bors - tévésorozat

1969 Szemüvegesek - játékfilm, Locarno: fődíj

1971 A legszebb férfikor - játékfilm

1975 Delila (Molnár F.) - tévéjátékfilm

1977 Apám néhány boldog éve - játékfilm, Berlin: FIPRESCI-díj

1979 A hőspincér (Feydeau) - tévéjátékfilm

1982 Viadukt - játékfilm

1987 Isten veletek, barátaim - játékfilm

1990 Fény-Képek - dokumentumfilm (Kőszegi Edittel és Surányi Andrással együtt)

1994 Vérvád - dokumentumfilm (Kőszegi Edittel és Surányi Andrással együtt)

1996 Wesselényi u. 13. - dokumentumfilm

1996 Franciska vasárnapjai - játékfilm

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.