Gondolom azért, mert úgy érzi, ez megy neki a legjobban, nem vitatkozunk. Meg biztos azért is, mert a nagy Tarantino egyszer azt mondta neki, hogy ez lesz a te dollártrilógiád, utalva ezzel Sergio Leo... bla, bla, bla... Nos, az tisztán látszik, hogy e kitétel dolláros fele a lehető legszabadabban van értelmezve: leginkább mint céltényező, ám ami ennél sokkal komolyabb veszély, hogy hasonmód kezelődik majd a trilógiázás is. Magyarul akkor sem lepődünk majd meg, ha Antonio Banderas a járókeretébe applikált aknavetővel lövi szét a szociális otthont, ahol a szép szemén szürke hályogot és lornyont viselő Salma Hayeket tartja fogva az akkor épp ügyeletes gonosz.
Az ugyanis semmiképpen nem zárható ki, hogy Rodrigueznek majd eszébe jut még ez-az választott alanyáról, a gitártokjába rejtve kését és pisztolyát hurcolászó érdekes énekesről. Mert most a napnál is világosabb: majsztrónk elgondolkodott afelől, hogyan is kell kinéznie egy ilyen harmadik nekifutásnak (ezt mindenképpen a javára írhatjuk). Ám az is nyilvánvaló, ennek a gondolkodásnak olyan sok csapásiránya eleve nem lehetett, hiszen a mese egyfelől rég készen van, másfelől annyira sohasem volt lineáris vagy fontos, hogy folytatni lehessen: minek is. Így elég egyenes út vitt a vizuális irányba, ti. tényleg azon volt agyalva, hogy nézzen ki a film. Nincsen is semmi baj, jól néz ki, csinos.
Mexikói díszletskanzen, ahogy azt Móricka, Sergio Leone (még inkább Ducio Tessari) meg a mindenkori hollywoodi témafelelősök eddig is elképzelték, tényleg dögös, na jó, dögös light. A baj csak az, hogy ez a másfél órás képeslap-nézegetés unalmas szakaszoktól terhes mindgyakran, hisz az elhanyagolt történet mindig odadörgölőzik Johnny Depp vagy Banderas lábához, hogy na, velem is csináljál már valamit, le azért mégsem lőhették. Feltesszük, a poént szerették volna, de az alig volt, mindig a humor fogy el a leghamarabb.
Ezzel együtt nincs miért haragudnunk Robert Rodriguezre, hisz még nem tart ott, hogy kényszerzubbonyt kelljen hívni hozzá, mert feszt azt kiabálja, hogy Mari, ácsi... Mari, ácsi... Persze ha a kivájt szemű Johnny Deppnek (mert ő bizony elég jó) csinált volna ebből az anyagból egy ötperces Marylin Manson-paródiaklipet, akkor mindenki jobban jár.
- bruno -
Forgalmazza az InterCom
