Film: Lőmámor (Robert Rodriguez: Volt egyszer egy Mexikó)

  • - bruno -
  • 2003. december 18.

Zene

Voltaképpen megtévesztő, hogy egy lappal arrébb ugyanezen alkotó Kémkölykök 3-D című darabjáról beszélünk, mert ebből úgy tűnik, hogy egy teljesen normális, legfeljebb kicsit túlságosan is termékeny dolgozóról van szó, pedig dehogyis, Robert Rodriguez maga az idegenbe szakadt finn dizőz: mindig ugyanazt fújja. Mondhatni korai remekének, az El Mariachinak a témáját variálja, de nem mondhatni, mert nem sokat variál, inkább témázik.
Voltaképpen megtévesztő, hogy egy lappal arrébb ugyanezen alkotó Kémkölykök 3-D című darabjáról beszélünk, mert ebből úgy tűnik, hogy egy teljesen normális, legfeljebb kicsit túlságosan is termékeny dolgozóról van szó, pedig dehogyis, Robert Rodriguez maga az idegenbe szakadt finn dizőz: mindig ugyanazt fújja. Mondhatni korai remekének, az El Mariachinak a témáját variálja, de nem mondhatni, mert nem sokat variál, inkább témázik.

Gondolom azért, mert úgy érzi, ez megy neki a legjobban, nem vitatkozunk. Meg biztos azért is, mert a nagy Tarantino egyszer azt mondta neki, hogy ez lesz a te dollártrilógiád, utalva ezzel Sergio Leo... bla, bla, bla... Nos, az tisztán látszik, hogy e kitétel dolláros fele a lehető legszabadabban van értelmezve: leginkább mint céltényező, ám ami ennél sokkal komolyabb veszély, hogy hasonmód kezelődik majd a trilógiázás is. Magyarul akkor sem lepődünk majd meg, ha Antonio Banderas a járókeretébe applikált aknavetővel lövi szét a szociális otthont, ahol a szép szemén szürke hályogot és lornyont viselő Salma Hayeket tartja fogva az akkor épp ügyeletes gonosz.

Az ugyanis semmiképpen nem zárható ki, hogy Rodrigueznek majd eszébe jut még ez-az választott alanyáról, a gitártokjába rejtve kését és pisztolyát hurcolászó érdekes énekesről. Mert most a napnál is világosabb: majsztrónk elgondolkodott afelől, hogyan is kell kinéznie egy ilyen harmadik nekifutásnak (ezt mindenképpen a javára írhatjuk). Ám az is nyilvánvaló, ennek a gondolkodásnak olyan sok csapásiránya eleve nem lehetett, hiszen a mese egyfelől rég készen van, másfelől annyira sohasem volt lineáris vagy fontos, hogy folytatni lehessen: minek is. Így elég egyenes út vitt a vizuális irányba, ti. tényleg azon volt agyalva, hogy nézzen ki a film. Nincsen is semmi baj, jól néz ki, csinos.

Mexikói díszletskanzen, ahogy azt Móricka, Sergio Leone (még inkább Ducio Tessari) meg a mindenkori hollywoodi témafelelősök eddig is elképzelték, tényleg dögös, na jó, dögös light. A baj csak az, hogy ez a másfél órás képeslap-nézegetés unalmas szakaszoktól terhes mindgyakran, hisz az elhanyagolt történet mindig odadörgölőzik Johnny Depp vagy Banderas lábához, hogy na, velem is csináljál már valamit, le azért mégsem lőhették. Feltesszük, a poént szerették volna, de az alig volt, mindig a humor fogy el a leghamarabb.

Ezzel együtt nincs miért haragudnunk Robert Rodriguezre, hisz még nem tart ott, hogy kényszerzubbonyt kelljen hívni hozzá, mert feszt azt kiabálja, hogy Mari, ácsi... Mari, ácsi... Persze ha a kivájt szemű Johnny Deppnek (mert ő bizony elég jó) csinált volna ebből az anyagból egy ötperces Marylin Manson-paródiaklipet, akkor mindenki jobban jár.

- bruno -

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.