Film: Lőmámor (Robert Rodriguez: Volt egyszer egy Mexikó)

  • - bruno -
  • 2003. december 18.

Zene

Voltaképpen megtévesztő, hogy egy lappal arrébb ugyanezen alkotó Kémkölykök 3-D című darabjáról beszélünk, mert ebből úgy tűnik, hogy egy teljesen normális, legfeljebb kicsit túlságosan is termékeny dolgozóról van szó, pedig dehogyis, Robert Rodriguez maga az idegenbe szakadt finn dizőz: mindig ugyanazt fújja. Mondhatni korai remekének, az El Mariachinak a témáját variálja, de nem mondhatni, mert nem sokat variál, inkább témázik.
Voltaképpen megtévesztő, hogy egy lappal arrébb ugyanezen alkotó Kémkölykök 3-D című darabjáról beszélünk, mert ebből úgy tűnik, hogy egy teljesen normális, legfeljebb kicsit túlságosan is termékeny dolgozóról van szó, pedig dehogyis, Robert Rodriguez maga az idegenbe szakadt finn dizőz: mindig ugyanazt fújja. Mondhatni korai remekének, az El Mariachinak a témáját variálja, de nem mondhatni, mert nem sokat variál, inkább témázik.

Gondolom azért, mert úgy érzi, ez megy neki a legjobban, nem vitatkozunk. Meg biztos azért is, mert a nagy Tarantino egyszer azt mondta neki, hogy ez lesz a te dollártrilógiád, utalva ezzel Sergio Leo... bla, bla, bla... Nos, az tisztán látszik, hogy e kitétel dolláros fele a lehető legszabadabban van értelmezve: leginkább mint céltényező, ám ami ennél sokkal komolyabb veszély, hogy hasonmód kezelődik majd a trilógiázás is. Magyarul akkor sem lepődünk majd meg, ha Antonio Banderas a járókeretébe applikált aknavetővel lövi szét a szociális otthont, ahol a szép szemén szürke hályogot és lornyont viselő Salma Hayeket tartja fogva az akkor épp ügyeletes gonosz.

Az ugyanis semmiképpen nem zárható ki, hogy Rodrigueznek majd eszébe jut még ez-az választott alanyáról, a gitártokjába rejtve kését és pisztolyát hurcolászó érdekes énekesről. Mert most a napnál is világosabb: majsztrónk elgondolkodott afelől, hogyan is kell kinéznie egy ilyen harmadik nekifutásnak (ezt mindenképpen a javára írhatjuk). Ám az is nyilvánvaló, ennek a gondolkodásnak olyan sok csapásiránya eleve nem lehetett, hiszen a mese egyfelől rég készen van, másfelől annyira sohasem volt lineáris vagy fontos, hogy folytatni lehessen: minek is. Így elég egyenes út vitt a vizuális irányba, ti. tényleg azon volt agyalva, hogy nézzen ki a film. Nincsen is semmi baj, jól néz ki, csinos.

Mexikói díszletskanzen, ahogy azt Móricka, Sergio Leone (még inkább Ducio Tessari) meg a mindenkori hollywoodi témafelelősök eddig is elképzelték, tényleg dögös, na jó, dögös light. A baj csak az, hogy ez a másfél órás képeslap-nézegetés unalmas szakaszoktól terhes mindgyakran, hisz az elhanyagolt történet mindig odadörgölőzik Johnny Depp vagy Banderas lábához, hogy na, velem is csináljál már valamit, le azért mégsem lőhették. Feltesszük, a poént szerették volna, de az alig volt, mindig a humor fogy el a leghamarabb.

Ezzel együtt nincs miért haragudnunk Robert Rodriguezre, hisz még nem tart ott, hogy kényszerzubbonyt kelljen hívni hozzá, mert feszt azt kiabálja, hogy Mari, ácsi... Mari, ácsi... Persze ha a kivájt szemű Johnny Deppnek (mert ő bizony elég jó) csinált volna ebből az anyagból egy ötperces Marylin Manson-paródiaklipet, akkor mindenki jobban jár.

- bruno -

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.