Film: Majdnem (Pascale Bailly: Isten nagy, én kicsi vagyok)

  • - csont -
  • 2002. június 27.

Zene

Kezdjük egy brutálissal: A művészetben nincs nagyobb különbség, mint a majdnem és a végigvitel közti differencia. Mondta a fiatal Lukács György. Ilyen majdnem-film a Pascale Baillyé, majdnem szép, majdnem okos, majdnem bölcs, majdnem mély, majdnem szellemes. Majdnem jó. De nem jó.
Kezdjük egy brutálissal: A művészetben nincs nagyobb különbség, mint a majdnem és a végigvitel közti differencia. Mondta a fiatal Lukács György. Ilyen majdnem-film a Pascale Baillyé, majdnem szép, majdnem okos, majdnem bölcs, majdnem mély, majdnem szellemes. Majdnem jó. De nem jó.

Pedig lenne mitől. Itt van rögtön Audrey Tautou, az új francia drámai szende, bájos, mint egy őzikebakfis, izgalmas, mint a couscous royal, rafinált, mint a töltött padlizsán. Csak hát túlzottan jolie a szentem, nem trés jolie, hanem trop jolie, ami olykor már baj. Mindig elábrándozik egy megoldhatatlan filozófiai kérdésen, mindig pikánsan fénylik az orrocskája, mindig gyöngyházasan csillog a szépen rakott fogsora, ha eltátja a száját a wunder-rabbi egyik bölcsességén. Mondhatni, csípőből hozza a sutácska naiv csirkét, de az Amélie után ez már unalmas. Viszont a legkevésbé sem unalmas partnere, a Francois-t játszó Edouard Baer, aki új a szakmában, de ez nem látszik rajta. Okos, éppen megfelelően jóképű és férfias. Remek a szemjátéka.

Nagyon jó a film ritmusa, remek a tempó, szépek a fények, a képek. Rec. megint kedvet kapott Párizshoz, pedig két éve már kezdte unni förtelmes jódolgában. És mégsem jó ez a film.

Már a sztori elhibázott, pontosabban túl sokat akar markolni, és a végén minden kicsúszik a kezéből. Isten és mi, az élet értelme, a szülőkkel való kapcsolat - és még sok más, ezek a film fő témái. Ez túlzás. És a végére aztán szét is esik a dolog annak rendje és módja szerint. Mivel nincs értelmes szerkezet - a történet a lány naplójának megzenésítése, ez a dramaturgia eleve mozaikossá teszi a filmet -, csak a körben forgás marad, bár a rendezőnő nyilván ezzel szeretné érzékeltetni, hogy Francois és Michelle kapcsolata reménytelen: se veled, se nélküled.

- csont -

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

A magyar tehetséggondozó, ahol másképpen néznek a tinédzserekre

A Milestone Intézet 15 éve készíti fel sikeresen a világ legjobb egyetemeire jelentkező középiskolásokat, akiket autonómiára és felelősségvállalásra nevel. Az intézmény oktatási igazgatója szerint a legfontosabb, hogy a diákok megtalálják azokat a kérdéseket és témákat, amelyek őszintén foglalkoztatják őket. Ebben segítenek a Milestone-ban oktató szakemberek.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.